Az idei év egyik legnagyobb meglepetése – Twisted Metal 1. évad

Őszinte leszek: Egy kicsit sem érdekelt és egyáltalán nem vártam a Twisted Metalt. Utólag kiderült: kellemesebbet nem is csalódhattam volna.

---

A feltörekvő tendenciának megfelelve a Twisted Metal széria is posztapokaliptikus és a történetről dióhéjban annyi, hogy az Anthony Mackie által alakított főszereplő John Doe egy hihetetlenül fontos csomagot kell leszállítson, cserébe pedig a nyugalmas letelepedés és békés élet reményével kecsegtetik őt.

Jól megírt szereplők

A tejesember – ugyanis így nevezik az apokalipszis futárait - útja során természetesen megannyi ellenséggel egy maroknyi szövetségessel is találkozik, de köztük is a legközelebb Quiethez kerül, aki a gúnynehévez illően valóban nagyon csendes. Természetesen ez nem marad így túlontúl sokáig, ugyanis a főszereplőnő szépen lassan kibontakozik, a sorozat pedig valami idegtépően részletezi sanyarú múltját. A közte és John közötti kémia autentikusan volt ábrázolva és mindvégig drukkoltam a párosuknak, már csak azért is, mert Quietet nem más alakította, mint a Brooklyn Nine-Nineból is ismert Stephanie Beatriz.

De nem csak Quiet az, akit részről-részre egyre jobban megértünk, de a legkisebb mellékszereplő is méltó háttértörténetet kapnak. A Joe Seanoa által életre keltett és Will Arnett által megszólaltatott Sweet Tooth az egyik legszerethetőbb, de mégis legijesztőbb és legbetegebb szereplője nem csak a sorozatnak, de az elmúlt néhány év összetételének – leszámítva talán Homelandert, aki még talán nála is kiszámíthatatlan.
Ha az első évad végére nem is teljesen, de részben azért megértjük a Sweet Tooth mentális állapota mögött megbúvó okokat, bár hozzáteszem, hogy rengeteg olyan tett köthető a nevéhez, amire nincs bocsánat és magyarázat. A bohóc egyszerre pszichopata, szadista, a saját rokonait, de még a háziállatokat sem kíméli és teszi mindezt a lehető legvéresebb gore csomagolásban.

A Thomas Haden Church által képernyőre vitt Stone ügynök a posztapokaliptikus USA Vlad Tepese, a törvény önjelölt embereket a könyörület legkisebb jele nélkül bánik el minden olyan polgárral, akik megzavarják az általa kieszközölt rendet és fegyelmet. Bár az alkotók talán neki írták meg az egyik legrészletesebb múltat, valahogy mégsem sikerült megkedvelnem az évad végére, még akkor sem, ha Thomas Haden Church kiválóan hozta a szerepet.

Brutálisan gyors és pörgős

Aki az Utódlás, az Extrapolations és a Silo féle vontatott, a legkisebb túlzás nélkül csigalassúságú drámákért rajong, akiknek nemigen ajánlom ezt a sorozatot, hiszen mindössze 10 epizóddal és részenként 30 perces - vagy még annyi ideig – játékidővel operáló Twisted Metal nem hagy a pihenésre és a látottak megemésztésére (itt még véletlenül sem leszólni akartam az említett szériákat, csak figyelmeztetni a drámák rajongóit).
Főszereplőink szó szerint cseberből vederbe kicsit talán még túlzás is, hogy mennyi atrocitást élnek át egy-egy 30 perces epizód során. A túlzás szó úgy feltétlenül is tökéletesen passzol a sorozathoz, konzekvensen túl akarták tolni a vért, az akciót és a sokszor végtelenül cringe humort. A széria még így is többször megnevet, mint az utóbbi évek közül bármelyik vígjátéka, ami azért felvet néhány kérdést.

Bár nagyon ötletes, de mégsem tökéletes

A Twisted Metal készítői összeszedték minden kreativitásukat, megannyi egyedi ötlettel találkozhatunk, a kamionokon élő csavargóktól kezdve, az olyan „arisztokratákig”, akik büntetésképp levágják az őket szolgáló emberek ujjait, fülét és egyéb testrészeit, hogy utána amolyan skalpszerű nyakláncként hordják azokat – ez volt a széria leghátborzongatóbb része.

A széria mégis hemzseg a gyermeteg hibáktól. A Marvel-filmhez hasonlóan itt is rengeteg komoly jelenetet tesz tönkre a végeláthatatlan és még véletlenül sem odaillő humor, amit talán azzal lehet megmagyarázni, hogy a sorozat se veszi magát komolyan. Azt már nehezebb elnézni, hogy a karaktereink pont a legnehezebb pillanatok előtt válnak el egymástól, hogy utána a legkiszámíthatóbb módon mentsük meg azonban egymást a legutolsó pillanatban.

A zene nagyon jó volt, a ma már lassan retronak számító 2000-es évek elején debütáló slágerekkel és szívmelengető volt az apokalipszis előtti easter eggeket, pl. a Lovagregény poszterét, a filctollal telefirkált és otthon megírt CD-ket vagy az eredeti, 1995-ös Playstationös Twisted Metal dobozát. Annál gyengébb volt a látványvilág, nemigen látszik meg a sorozaton a 82 millió ráfordított ropogós zöldhasú, főleg ami a távoli kameramunkát illeti és az akciójeleneteket illeti.

Összegzés

Ha eltekintünk az amúgy nem túl frenetikus hibáktól akkor kijelentem, hogy a Twisted Metal az idei év eddigi egyik, ha nem a legszórakoztatóbb sorozata. Idén nem kevés jobban megírt művet vagy erősebb színészi játékot kaptunk már, de valahogy egyik széria sem szippantott be ennyire, mint a Twisted Metal. A csupán 10 darab 30 perces epizód miatt is bátran tudom ajánlani mindenkinek a sorozatot, de már előre figyelmeztetem a széria nézőit, hogy ehhez a kiránduláshoz bizony erős gyomor kell. Már csak az Anthony Mackie és Stephanie Beatriz közötti se veled, se nélküled románc miatt is érdemes egy esélyt adni a viszonylag keveset emlegetett, de annál frappánsabb Twisted Metalnak.

Értékelés: 8/10

Anthony MackieHBOStephanie BeatrizTwisted Metal Playstation

Képek forrása: HBO

Még nem érkezett hozzászólás.