It Ends with Us, avagy hogyan NE csinálj filmet! - Kritika

Ez a film reprezentálja legesleginkább, hogyan NE csinálj filmet, de ha mégis, hogyan legyen idegesítően pocsék.

---

“Ne szarj a számba és mondd azt hogy csoki torta!” - Hangzik el a parádés Vérapó című moziban a kérés, és sokat elmond, hogy ez az a mondat ami először eszünkbe jutott Blake Lively romantikus drámáját látva. Az It End with Us óriási diadalmenete megkérdőjelezhetetlen. A világ megőrült Colleen Hoover írőnő regényétől. Persze ezeknek a köteteknek van egy igen széles közönségük, akik sikerre viszik ezt a műfajt. A 2016-ban megjelent könyv 3 év alatt 1 millió gazdára talált, 2021-ben aztán a TikToknak köszönhetően újra életre kelt a sikere, olyannyira hogy már a csajok nyaggathatják is a pasijukat, hogy a hétvégén bizony nem Alient néznek, hanem Blake Livelyt sok esetben erotikus kontextusban. Ettől eltekintve is azt kell mondjuk: jobban járnátok az Aliennel (Alien: Romulus kritikánk itt!), főleg mert ez a film már nem csak szakítási indok, de az év egyik legbutább Miután utánzatától bizony kötelezően elő kéne írni a táppénzt is. 

A regény rajongói most persze utálják a képünket. Ugyanakkor - főleg az alapanyag ismerete nélkül - nem a kötetre vagyunk mérgesek, hanem hogy ez a film reprezentálja legesleginkább, hogyan NE csinálj filmet, de ha mégis, hogyan legyen idegesítően pocsék. Egy percig sem csodáljuk tettét, csupán irigyeljük azt a személyt, aki kb 20 perc után ott fogta a cókmókját és elhagyta a premier vetítést. Jelen kritika írója is megtette volna… csak hát az asszony nem igazán örült volna a dolognak.

MI VOLT A POZITÍVUM?

Volt klíma a moziteremben. Jó, nyilván nem csupán ennyi: Először is a film főtémája olyan, ami igen is egy súlyos dolog, és messze nem foglalkoznak ezzel a témával annyit, amennyit kellene: a családon belüli erőszak. Nagyon szépen be volt mutatva, hogy egy ilyen esetben az áldozat nem is gondolja valós problémának, illetve a véletlennek titulálja az esetet, ami majd csak később, drasztikusabb események következtében tudatosul. Miért nem foglalkozik ezzel Hollywood? Lehetne mit mesélni, mit megmutatni, az európai művészfilmek, amik pedig foglalkoznak ezzel is, azok meg sajnos nem jutnak el olyan széles közönség elé, úgyhogy bátor lépés is volt egy olyan alapanyag feldolgozása, aminek ez a főtémája. Hiszen ahogyan az említett asszony is megsúgta, tudjuk, hogy az írónő minden egyes kötetének van egy ehhez hasonló témája, szóval akár hozzáértő kezekben lehetne még mit mozivászonra adaptálni tőle. Továbbá a film humora nem kínos, teljesen vállalható, és volt pár igazán jó operatőri megoldás is, ahol azért felcsillant a szemünk.

És akkor most jöhet a kontra, avagy EZ A FILM EGY MIUTÁN MOZI FELNŐTTEKKEL!

Lilly-ről akit ugye Ryan Reynolds gyönyörűséges felesége alakít, gyakorlatilag semmit nem tudunk meg. Nem akarunk viccelni a film főtémájával, mert az nem olyan, de semmit nem tudunk meg róla azon kívül hogy szereti a virágokat és az apja egy erőszakos szemétláda volt, ezért is utálta őt. Konkrétan semmi mást nem lehet elmondani a főhősnőről, ami minden bizonnyal fájdalmas lehet a történet rajongóinak. Konkrétan ugyanez a férfi főszereplő, akinek háttere bizony egy súlyos tragédiát rejt magában, de tovább nem fejlődik a karaktere mint egy pohár dobáló, széket hajígáló idegbajos… nos, idegsebész. 

De nem csak felszínes karaktereink vannak, nem áll meg ennyiben ez a szenvedtetés, bizony a szövegkönyv is olyan mintha egy 12 éves Izaura TV-n asszociálódott önjelölt író kislány hozta volna össze hittan órán. Nem szenvedtünk eleget az Akolitus párbeszédei során, jönnie kellett egy ilyennek is, hogy húsba marjon szerelmi vallomásaival és kínos színt vallásával. Olyan hallgatni ezeket a beszélgetéseket, mint a részeg tinilányos interjúkat a Balaton Soundról, úgyhogy a vérző füllel is érdemes számolni. Mindezek mellett természetesen a dramaturgok megbuktak, gyenge, megúszó szimbolikájával, kiszámítható, de útközben végig szájbarágós csavaraival olyan szinten válik dűhítővé, hogy még a vallásos néző is inkább a kocsmát választja vasárnap reggel, mint a templomot.

Összességében: Témája fontos, és megéri rá figyelni. Humoros is tud lenni, ugyanakkor annyi buta, és vontatott, hogy inkább csak egy vallatásra alkalmas baromságként marad meg az emlékeinkben. És az igazán nagy fájdalmat azért még most szúrjuk ide a végére: Ez a film 2 óra 10 perces. Mi szóltunk! “Ne szarj a számba, és mondd azt hogy csoki torta”.

Blake LivelyColleen HooverIt Ends With UsIt Ends With Us - Velünk véget ér

Képek forrása: InterCom | It Ends With Us - Velünk véget ér