Alien: Romulus Kritika - A Franchise feltámadása?!

Ilyen lett a Romulus: az Alien feltámadása

---

7 év. Ennyi idő telt azóta, hogy utoljára megpróbálkozott a Fox az Alien mozik tovább vitelével, ami nem meglepő annak tekintetében, hogy sem az azóta talán klasszikusnak számító Prometheus nem hozta el a megváltást, pláne nem a gyengécske Alien: Covenant, ami egyébként meglepően gyengén teljesített, és a Fox összességében nem tudta ki hozni nullszaldóra a projektet. Ilyenkor általában évekig, vagy pedig soha nem hallunk többet a filmsorozatok többségéről. A Ridley Scott által megvalósított sci-fi horror széria azonban a Disney kezében most van először, szóval csak idő kérdése volt, hogy mikor állnak neki egy új filmnek.

Az Alien: Romulus-szal azonban nem igazán tudott mit kezdeni a filmsorozat rajongótábora, ami nem feltétlen a mára tömegjelenséggé vált Disney fóbia miatt van, hanem a franchise történetben most először ül a rendezői székben kifejezetten horror filmekre szakosodott iparos. Ezen úriember pedig nem más, mint Fede Alvarez, aki neve a Vaksötét és a 2013-ban megjelent Gonosz halott kapcsán lehet ismerős a horror műfaj kedvelőinek. Habár a 2016-os Vaksötét is remekül működő mozi volt, de a Gonosz halott mozija az, ami igazán megsüvegelendő. Hihetetlen érzéke volt ahhoz, hogyan gondolja újra az alapanyagot, és sikerült másfél órára székhez ragasztani az embert a félelemtől. Amikor egy ilyen rendező kerül egy Alien film élére, az mindenképpen érdekesnek tűnik, és persze nem utolsó sorban bíztató.

Azonban az Alien filmek mindigis első sorban sci-fik voltak, és csak másodsorban operált horror elemekkel, így teljesen érthető a szkeptikus hozzáállás is, hiszen a rendező ebben a műfajban például egyáltalán nem tapasztalt. Viszont ennyi bemelegítés után, ideje hogy rá forduljunk magára, a mozira, vagyis nézzük milyen lett az Alien: Romulus!

(Ha ezt a kritikánkat inkább hallgatnád, kattint ide, vagy görgess a szöveg aljára és nyomj az ott található lejátszóra!)

A munkásosztály fiataljai lehetőségeik híján úgy döntenek, hogy leselejtezett, elhagyatott űrhajót vesznek célba, amivel eljuthatnak álmaik otthonába, és többet nem kell a bányában robotolniuk. A könnyű munka és a szép új élet reménye elég motiváció számukra, hogy kísérletet tegyenek a sanyarú jövőjüknek megváltoztatására. A hajó azonban tulajdonképpen egy űrállomás, ahol… valószínűleg sejtitek mi vár a szereplőkre.

A Romulus nem árul zsákba macskát. Gyakorlatilag mindent megad, amit egy ilyen filmtől elvárhat egy igazi rajongótábor. Szájon át történő megtermékenyítés, mellkasból kiugró Alien babák, vér, feszült hangulat, és kíméletlen vadászok, szerencsétlen prédák, azaz emberek nyomában. Alvarez nagyon értette itt is az alapanyagot. Kicsit olyan érzés volt, mintha a korai Ridley Scott és James Cameron hozták volna össze ezt a filmet tökéletes művészi kompromisszumukként. Node, az nem ahogy George R.R. Martin is mondotta egyszer; A művészet nem kompromisszum! 

AMITŐL LESZAKADT A FEJÜNK:

A film a lassabb, de hangulatában már a logótól kezdve vészjósló felvonása után úgy kezd el pörögni, mint a Doctor Strange feje a Végtelen Háborúban. Folyamatos kilátástalanságba vannak taszítva a karakterek, ráadásul a félelem ezúttal nem csupán rejtőzik a sötétben, hanem teljes egészében megelevenedik a film számos pontján. Csakhogy mindenki értse; Az 1979-es Alien moziban nem költséghatékonyság miatt mutatták keveset az idegent, hanem mert amit nem látunk, nem ismerünk, attól sokkal jobban félünk. Egyébként ez volt az 1978-as Halloween eleme is, és ezért nem is szólal meg Michael Myers a filmben, a karaktere se kapott mélyítést, illetve ezért nem is tett jót neki, amikor a 2007-es Rob Zombie - féle rebootban megmagyarázták, hogy miből lett a cserebogár. Ő csupán a mumus. Az ismeretlen gonosz a szekrényedben. Éjszaka. Ezzel szemben a Romulus nem fél megmutatni a szörnyeit, ami nagyon rosszul is elsülhetett volna, viszont ennek a koncepciónak kivételesen jól áll.

De nem csak a szörnyekért jár a taps, a feszes forgatókönyv mellé Fede Alvarez egy művészi rendezést is tálalt. Nem csupán remekül lett fényképezve a Romulus, de atmoszféra építésben is újfent jelesre vizsgázott a direktor. Sokszor megidézte a Gonosz halott tónusait és filmes elemeit, amit persze lehet önmaga elllen elkövetett plágiumnak nevezni, de szerintünk ez inkább jól állt a filmnek.

Képen: Fede Álvarez rendező

Hovatovább a karakterek se egybites idióták, és habár egy csapat fiatal áll a történet középpontjában, mégsem konvertálták őket le egy Disney junior féle barmokká. Igazán csak két a főszereplő alkot maradandót, Cailee Spaeny aki sikeresen lett Ripley cukor és édesítőszer mentes változata, de már az is nagy szó, hogy ezt eltudták érni. Mondjuk a filmben zavaróan hasonlított Daisy Ridleyre de erről nyilván nem igazán tehet. A másik színész David Jonsson, aki egy androidot alakít a filmben, ám mégis gyakorlatilag a legemberibb szereplője lett ennek a filmnek. Mindjárt befejezzük egyébként a film körbenyalását, és rátérünk azokra az elemekre, amik kevésbé tetszettek, de még lenne itt mit dicsérni:

Előszöris a film a díszletei, és praktikus effektusai egyenesen zseniálisak. A sajtóvetítésen volt szerencsénk egy teremben ülni a Romulus díszlet tervezőjével is, ami így, a filmet látva óriási megtiszteltetés hogy a társaságában élvezhettük az új Alient. Jó, hogy készül még olyan blockbuster, ami nem éri be egy zöld háttérrel és több száz milliós animációval. A film zenéje is piros pont, hiszen nagyon jó helyeken és időben csendülnek fel a remek muzsikák, amik sokkal élvezetesebbé tették ezt a tortúrát. Hiszen a Romulus első sorban horror, és másodsorban sci-fi ami viszont egyáltalán nem érződik bajnak. A film vége pedig nagyon erősen megosztó lesz valószínűleg, de mi imádtuk nézni azt amit… hát amit ott láttunk. Hű de szerettük ezt a filmet!

AMITŐL VISZONT NEM DOBTUNK HÁTAST:

Habár a film feszkós és pörgős, lehetett volna még feszültebb. Azonban habár a karakterek egyáltalán nem irritálóak, némelyikük, mint említettük kifejezetten jól megírt, összességében elég felszínesre sikerült egy - egy szereplő megírása. Mármint, az, hogy valaki terhes, az még nem jellem, és nem karakterdráma. Ahogyan az sem hogy valaki csak szimplán seggfej, és nem szereti a mesterséges intelligenciát. Hiszen ez utóbbi konkrétan minden második ember idehaza. Emellett a film az említett tempója ellenére a végére kicsit… nem is elfárad, sokkalta túlhúzott. 

Fede Alvarez nem vette félvállról a munkát, rengeteg ötlete is volt, viszont ez azt eredményezi hogy legalább négyszer volt az az érzésünk, hogy vége van a filmnek. Egy ponton konkrétan felhuppantunk a székből, hiszen teljesen egyértelmű lett volna ott lezárni, de azon képkockát még követte 15-20 percnyi cselekmény. Még egy apróság, a díszletek tökéletessége mellett az a kevés CGI amit használtak, nagyon kitűnik, konkrétan undorító. De szerencsére nem sok, így annyira nem is kell bánkódnunk.

ÖSSZESSÉGÉBEN:

Habár filmesztétikailag bele lehetne kötni a Romulusba, valószínűleg nem is kevés helyen, hihetetlen élmény volt ezt a filmet nézni. Mind Alien, mind horror rajongóknak javasoljuk ezt a mozit, mert ez valami olyan lett, amit talán 1986 óta nem kaptunk ettől a franchisetól. Ugyanis akkor szállította le James Cameron az Alien második részét.

Viszont ez lett volna az Alien: Romulus kritikája, ha láttátok a filmet írjatok le a lentebb található hozzászólás-mezőbe, hogy ti mit gondoltok róla!

Alien: Romulus megjelenés: 2024 augusztus 15. (szinkronos előzetes itt)

A nyolcadik: a HalálAlienAlien: RomulusArchie RenauxCailee SpaenyDan O'BannonDavid JonssonFede AlvarezPrometheusRidley ScottRodo SayaguesRomulus

Képek forrása: Fórum Hungary | Alien: Romulus

Még nem érkezett hozzászólás.