Sárkány szelídítés - Sárkányok háza 2. évad 6. rész

Kissé lassú epizód ez, nemigen érződik a polgárháború szele

---

Újabb hét és újabb Sárkányok háza epizód, ezen kívül már csak kettőt fogunk idén kapni. Hogy mi a véleményem az epizódról, az alább olvasható vagy éppen tekinthető meg, ha a lejátszóra kattintanátok:

Változott az intró, ezúttal egymás mellett láthatjuk II. Aegont és Rhaenyrát. A Vörös és az Arany Sárkány között talán Aegont láthatjuk, feljebb Vhagar tekinthető meg, utána pedig megannyi halott a csatatéren. 

Aemond nem picit morcos, a Lannister hadsereg ugyanis megérkezik a Aranyfog alá és a herceg sárkánya, Vhagar nélkül nem kívánnak továbbmenni, félnek ugyanis Daemontól és Caraxestől. Látva, hogy milyen pusztításra képesek a sárkányok, teljesen érthető a megtorpanás. Aemond utasítja Tyland Lannistert, hogy szövetségre lépjen a Triarkátussal, mely egy essosi hármasszövetség, Myr, Lys és Tyrosh között. Korábban láthattuk, hogy Daemon végez Ráketető Craghasal, a Triarkátus hercegadmirálisával.

Aemond fél szeme Harrenhalra vetül és szeretne kétfrontos támadást indítani Daemon és a vár ellen, melyben ő maga is részt venne Vhagarral. A fiatal férfi lezárja a tanácskozást egy „Mindenki egyetért.” mondattal, szó szerint lenyomja a korábban premier plánban látott férfiasságát a jelenlévők torkán, nem tűr ellentmondást.

Aemond meg is látogatja szeretett fivérét, indirekt módon megfenyegeti, hogy tartsa a száját és átadja neki a golyót, melyet a Zöld Tanács ülésein is használtak. Aegon látszólag mindenre emlékszik, de rettegve a félszeműtől inkább tagadja ezt, s szimbolikus módon meg is kapja Júdás csókját, ami az egyik leggusztustalanabb mozdulat volt a számomra egyre utálatosabbnak tűnő Aemondtól. De a fiú taktikai érzékét és döntéseit nehéz megkérdőjelezni, Laryson keresztül visszahívatja nagyapját, Ottot, hogy a Király Segítőjéül szolgáljon.

Lehet, hogy Aemond egy impulzív ember, de úgy tűnik, hogy valóban neki kellett volna a nagyobbik testvérnek lennie. Az, hogy a szavaival porig alázta Laryst, csak hab a tortán, a lehető legnagyobb kínnal járó halált kívánom a szarkeverő dongalábúnak.

Alicent több évtized után úgy dönt, hogy interakcióba lép a családjával, legalábbis próbálná, az atyja ugyanis nem válaszol a levelekre – jól is teszi, hihetetlenül megsértették korábban. Alicent végignézi, hogy a teljes tekintélye részről-részre összedől, s tudatosul benne, hogy rengeteget vétett a korábbiakban. Feleslegesen szánt oly’ sok időt a hatalmi játékokra és Viserys ápolgatására, ha mindeközben az összes családtagját elhanyagolta. A szenvedő, félholt fiától is bocsánatot kér, ahogy a testvérével, Gwainnel is igyekszik ápolni a kapcsolatot.

Én eddig megmondhatatlan okokból, de nagyon is utáltam Gwaint, azonban a párbeszédük során egy jóval emberibb oldalát mutatta, s azt se feledjük, hogy az eddigi harcokat sikeresen túlélte. Kiderül, hogy a Hightower anyuka már kiskorukban eltávozott, így Gwain is egy elhanyagolt gyerek, 8 éves kora óta sem az apja, sem az anyja nem foglalkozik vele. A színész hihetetlen munkát adott bele ebbe a párbeszédbe, a hangja is elváltozik az érzelmektől. Úgy tűnik, hogy más családoknál valyriai kardokat adnak tovább generációról-generációra, a Hightowerek pedig a felelőtlen szülői hozzáállást.

Daeront ismét megemlítik, akiről látszólag semmit sem tud az anyuka. Nem gond ez, a tőle milliméterekre felnővő gyerekeiről sem tudott többet. Sokat elárul Alicent személyiségéről az, hogy eredetileg észre sem vette a testvérét, annyira figyelte a vágyait kielégítő lovagot, Ser Crispyt. A nőnek muszáj lesz átgondolnia az értékrendjét a későbbiekben. Az anyakirályné meglátogatja a lányát is, Haelaenát, tényleg úgy tűnik, hogy valóban szeretné pótolni a sajnos már elvesztegetett évtizedeket.

Ez nem igen jön össze, Királyvárban felzúdul a nép, a két királynő életét is veszélyeztetik. Láthatjuk, hogy mennyire éles egy westerosi kard, Alicent és Haelana pedig a sebezhetetlen hintóban talál menedéket, mely ezerszer vastagabb falakkal és védelemmel van felvértezve, mint a papírból készült Szentély. Már az előző kibeszélőmben is furcsálltam, hogy a nép az ennyire birka, ugyanis Viserys halála óta folyamatosan éheznek és nélkülöznek, de a lázadásra véletlenül sem gondolnának.

De térjünk át egy picit a Feketékre is. Mármint Rhaenyra csapatára, nem más feketékre gondolok. A királynő és a fia már az előző epizódban is pedzegették, hogy lovasokat szeretnének a már elvadult sárkányokra, s ezúttal akcióba is lépnek. Ser Steffon Darklyn ereiben egy minimális Targaryen vér csörgedezik, így Rhaenyra őt kéri fel, hogy ülje meg Tengeriködöt. Végül tanúi lehetünk, hogy a legszerényebb szavakkal fogalmazva sem sikerül ez a jogosan rettegő lovagnak, hosszú másodpercekig ég, mire nagynehezen végre meghal.

Rhaenyrában tudatosul, hogy túl messze vannak az ellenségek, ezért pofánveri Bartimos nagyurat. Azért egy minimális jó is kijár a királynéninek, összenyal Mysariával, úgy tűnik, hogy Fehér Féreg sárkány helyett a sárkánykirálynőt akarja megülni. Az epizód végén Rhaenyrát értesítik, hogy Tengeriködnek új lovasa lett, ezért a nő egy igen látványos jelenet közepette Syrax hátán elhagyja Sárkánykőt, hogy megkeresse az ismeretlen sárkány szelídítőt.

Tengeriköd megkergeti Addamet, Corlys egyik fattyú fiát, s ahogyan a pálca választja a varázslót, úgy a sárkány is meghatározhatja a saját lovasát – látja, hogy a fickó feketebőrű és raszta a haja, ezért egyből ő kell neki, gyanúsan hasonlít az előző lovasra, Leanorra. A kis rasszista sárkány… amúgy gyönyörű a fenevad, mindenkinek más az ízlése, de nekem ő tűnik a legszebb gyíknak az egész sorozatból, egy az egyben egy világosszínű Drogon.

Vannak még pontok, amelyekről nem beszéltem. Így Daemon is kimaradt, aki engem már hihetetlenül frusztrál, s bár rengeteg mocskos tettet hajtott végre anno, de mindig érdekes volt nézni. Most a Sárkányok háza egyik legunalmasabb és leghaszontalanabb karakterévé lépett elő a rengeteg álommal és önmarcangolással. Megértem, hogy ez építi a karaktert, azt is megértem, hogy ő úgyis a saját feje után megy és hidegen hagyja bárkinek a sorsa, mert ő egy ilyen személyiség, de ez az évadon át tartó tétlenség tönkreteszi a szereplő eddigi dinamikáját. Ezúttal a halott Viserys árnyéka az, ami Daemon álmaira vetül, olybá tűnik, hogy hihetetlenül megviseli őt a szeretett testvérével való újbóli, álombeli találkozás.

Nyilván Daemon Simont tartja bűnösnek a rémálmai miatt, teljesen érthető, Folyami Alysnak jóval szerethetőbb és megbízhatóbb arca van. A nőci többet tesz Rhaenyra ügyéért, mint Daemon eddig 6 epizód alatt, megsürgeti Grover Tully halálát, s ezáltal kiderült, hogy a furcsa szerzet nem csupán Daemon agyszüleménye.

Rhaenyra és Mysaria terve a csónakokon elküldött étellel az egyik legfrappánsabb terv szerintem, a nép emiatt lázadt fel az epizód során. Talán a királyi család nem az udvaron keresztül kéne bevigye a megannyi ételt a várba, hanem egy mellékúton, ha van ilyen. Ez a nép szemszögéből – nem fogalmazok finoman – szopatásnak, nyílt kihívásnak tűnik, s nagyon örülök, hogy végre tesznek valamit, annak meg végképp, hogy Rhaenyra ily’ módon használja ki a Zöldek nemtörődömségét. 

Láthatjuk Pöröly Hught, aki tisztességes kiütéssel szerez magának és a családjának némi elemózsiát. Így rögtön négy sárkánymagot is láthattunk az epizódban, a Tengeriköd által kiválasztott Addamet, az eddig viszonylag unszimpatikusnak tűnő Hught, valamint a csendes és jámbor Alynt is, akivel a gyászoló és család nélkül maradt Corlys ápolni próbálja a kapcsolatot. Természetesen Ulf sem maradhat ki, akit úgy a fogadóban, mint az utcán láthatunk a tipikus keserű arcával és lázító magatartásával.

Rhaena rájön, hogy a Völgy Úrnője hazudott neki, egy birkákat zabáló sárkány tartózkodik a közelben. A lánynak egyelőre nincs fenevadja, lehet, hogy pont a báránygyilkost fogja megülni? A pici sárkányok pedig irtózatosan cukik voltak.

Összességében nekem nagyon tetszett ez az epizód. Felvonultatott hibákat, s előre látom, hogy az anno direkt ilyen videókat kereső képmutató, hipokrita férfiak csontig rágják a körmüket a két nő között elcsattanó csók miatt. A párbeszédek továbbra is zseniálisak, de Daemont nagyon kispadra ültették, az írók képtelenek kezdeni valamit a karakterével. Tanúi lehettünk egy sárkány szelídítésnek is, az Addam és Tengeriköd közötti jelenet a sorozat egyik csúcspontja, legalábbis én nagyon imádtam. Aemond megemlítette Harrenhalt és a Triarkátust egyaránt, esélyes, hogy később több csatának is tanúi leszünk. Legalábbis remélem, mert kicsit sok a dráma és nagyon kevés az akció, mely elengedhetetlen része egy polgárháborúnak.

2024Aemond TargaryenAlicent HightowerHBOHouse of the DragonSorozatokSárkányok házaSárkányok háza 2. évadTrónok harca

Képek forrása: HBO

Még nem érkezett hozzászólás.