A nagybetűs mestermű - Pierre Boulle: A majmok bolygója (1963)

Pierre Boulle 1963-ban egy olyan klasszikust alkotott meg, amely még mind a mai napig az egyik legnépszerűbb franchise.

---

A majmok bolygója minden bizonnyal az egyik legnépszerűbb sci-fi franchise a világon. Olyannyira, hogy az idén bemutatott, A majmok bolygója: A birodalommal már 10 filmet tudhat magáénak, és emellett pár sorozat is készült a posztapokaliptikus világhoz. Azonban ezek az alkotások nem születhettek volna meg a fantasztikus Pierre Boulle nélkül, aki megálmodta és megírta az eredeti A majmok bolygóját. A Gabo Kiadónak köszönhetően részese lehettem ennek a csodálatos kalandnak, amit a francia író 1963-ban teremtett meg. A CIKK TOVÁBBI RÉSZE SPOILEREKET TARTALMAZ!

A történet dióhéjban annyi, hogy Ulysse Mérou, a francia újságíró 2500-ban két társával útnak indult, hogy távoli világokat ismerjenek meg. Utazásuk pár hónapja alatt a Földön valójában több száz év telt el. A Betelgeuze csillagrendszerbe érve stabil külső pályára állították az űrhajójukat, és leszálltak az ismeretlen, viszont lakható bolygóra. Ebben a világban a meztelen – beszédre képtelen – emberekre az evolúció csúcsán álló majmok vadásztak. A főszereplő is fogságba került, a majmok az egyik városukba szállították, hogy a többi emberrel együtt kísérleteket végezzenek el rajta...

Sok könyvvel volt dolgom az elmúlt évek során, de azt bátran kijelenthetem, hogy A majmok bolygója az egyik, ha nem a legjobb, amit olvastam. Egyáltalán nem beszélhetünk hosszú műről, hiszen összesen 284 oldallal rendelkezik, amiben mindenre választ kapunk. Az információkat fokozatosan adagolja velünk az író, és mindig úgy, hogy egy pillanatra se legyünk nyugalomban, hiszen folyton kíváncsian várjuk azt, hogy mi fog történni az adott szekvencia után. Egyszerűen letehetetlen volt ez a könyv, és valószínűleg nem utoljára nyúltam hozzá.

A könyv és a filmek között számos hasonlóságot lehet felfedezni, de nem mindegyik alkotás dolgozik az eredeti recepttel. Például a '68-as moziban maga a Föld a majmok bolygója, míg a regényben ez egy teljesen másik planéta. Viszont a 2001-ben bemutatott Tim Burton-féle verzióban hűek maradtak Pierre Boulle történetéhez, hiszen a majmok bolygója valóban egy másik planéta, és a fináléhoz közeledve az a csattanó vár minket, mint a könyvben: már a Földet is a majmok uralják. Továbbá Zira, Cornelius és Zaius szintúgy szerepelnek az első moziban debütált darabban, mint a műben, ahogy a kutatások alatt megtalált emberi játékbaba is. Többek közt azt is érdemes megemlíteni, hogy a filmekben általában egy űrhajós vagy egy űrhajós csoport áll a középpontban, addig az írott formátumban egy francia újságíró - de ezeken kívül még rengeteg érdekességgel találkozhatunk.

A cselekmény lenyűgözően van felépítve. Az, ahogy először találkozunk az ott élő elbutult emberekkel és, ahogy próbálnak hőseink kapcsolatba kerülni velük. Teljesen tudományosan közelítik meg ezt a dolgot, de egyébként számos más esemény a tudomány ága felé hajlik. Az emberek ugyebár az ősember szintjén tengetik mindennapjaikat és már a majmok vették át az uralmat a Soror felett. Azonban ez nem mindig volt így, hiszen évszázadokkal ezelőtt ugyanaz volt a helyzet, mint a Földön: az ember volt a domináns faj, akik a majmokon kísérleteztek, de ez gyökeresen megváltozott az esztendők alatt. A történet nagyon szépen játszik az olvasó gondolatával, és folyton pörög az agyunk, hogy mégis mi lehet itt a megoldás, amíg ezeket a tudtunkra nem adják. Sokak viszont - köztük az orangutánok - nem akarják elfogadni ezt az álláspontot, és magát az igazságot - pedig rengeteg bizonyítékot találnak a csimpánzok, többek közt emberi csontvázakat és egy beszélő emberi játékbabát. 

Az orangutánok csoportja rendkívül érdekes és megosztó, mivel ők úgymond a társadalom "elit osztályába" tartoznak, akik a felsőbb pozíciókat töltik be, telis-tele kitüntetésekkel, és ezeknek is élnek, teljesen hidegen hagyják őket a hétköznapi dolgok vagy az, hogy jobbá tegyék a majmok mindennapjait. Az orangutánokhoz tartozik Zaius is, aki fontos szerepet tölt be a történetben, hiszen nem akarja elfogadni azt a tényt, hogy léteznek beszélő emberek - ugyebár Ulysse Mérou - és mindent a maga makacs módján akar megvalósítani, és eltitkolni a hétköznapi majmok elől az igazságot. Ezt akár egy társadalomkritikaként is értelmezhetjük, hiszen mi, átlag emberek is alig tudunk valamit a világ különböző és fontos fejleményeiről, rejtélyeiről - csak azt kapjuk meg, amit úgy gondolnak, hogy képesek vagyunk befogadni. 

Továbbá van még két csoport: a gorillák és a csimpánzok. Mindkettőnél vannak kiemelkedő személyek, akik magasabb tisztséget képviselnek, viszont a gorillák inkább a fizikai munkának vannak kitéve. Például, hogy őrizzék a ketrecben tartott embereket vagy a rendőri munkát végzik el. Ami pedig a csimpánzokat illeti, nyilvánvaló, hogy ők a legértelmesebb, legokosabb és legszerethetőbb társulat a könyvben - és a filmekben is egyaránt. A csimpánzok gondolkoznak a legracionálisabban és, ha rajtuk múlna, képesek lennének elfogadni az igazságot származásukkal kapcsolatban - és nem mellesleg ők segítenek a főhősnek megszökni a bolygóról.

A csimpánzokhoz tartozik Zira és Cornelius is, akik kulcsszerepet játszottak abban, hogy a francia újságíró ne süllyedjen olyan szintre, mint korábbi társa, a méltán híres Antelle professzor. Az egykori tudós sajnos már az ősemberekhez hasonlít a sok trauma miatt, amelyek rendkívül megviselték. Ez is egyébként hátborzongató, hogy pár hónapja még ő számított az egyik legelismertebb és legokosabb embernek, majd később ennek szöges ellentéte lett - sőt még a beszédet is elfelejtette. Visszatérve az előbb említett két, fantasztikusan megírt csimpánz karakterre, akik egy házaspárt alkotnak és már a kezdetekben szimpatizálnak a főszereplővel. Rengeteg segítséget nyújtanak neki, teljes mértékben megértik őt, és az állásukat kockáztatva mennek bele a veszélyesebbnél veszélyesebb tevékenységekbe.

A főhős helyzete is nagyon érdekes, hiszen újságíróként választották ki erre az űrbéli kalandra. Nagyon sok minden történt vele a Sororon töltött idő alatt, például megismerkedett és intim kapcsolatba került Novával, aki a "buta emberekhez" tartozik, viszont az értelmesebbik fajta. Nekik egyébként közös gyermekük is született, amely újabb konfliktust emelt be a történetbe, és ezért voltak kénytelenek elhagyni a planétát. Ulysse Mérou számos kutatást végzett, megtanította végül a beszédre Novát, és azt se felejtsük el, hogy a narrátor szerepét is betölti, hiszen ő volt az, aki mindenzt leírta, palackba zárta és az űrbe lőtte. Ezt a beszámolót pedig már a könyv elején megtalálja Jinn és Phyllis, akikről a regény végén kiderült, hogy majmok...

Emellett még irgalmatlan mennyiségű fordulattal találkozhatunk, amelyek mindegyik sokkoló és megdöbbentő. Legyen az az előbb említett terhesség, a kezdő szereplők kiléte vagy az, hogy mi vár ránk az utolsó oldalakon. Persze, mint A majmok bolygója-rajongó sejtettem, hogy mi fog történni, hiszen tisztában voltam azzal, hogy a 2001-es film vége merőben hasonlít az eredeti műhöz, de még így is sokkos állapotba tudtam kerülni - aki pedig először olvassa, nagy eséllyel több napig extázisban lesz. Félelmetes abba belegondolni, hogy több évszázad eltelik a Földön, és mire visszatérnénk, már teljesen átalakult és olyan borzadály lett belőle, mint ahonnan elmenekültünk. 

Továbbá evezzünk vissza pár mondat erejéig a majmokhoz, hiszen teljesen más a társadalmuk, mint amiket a filmekben megszoktunk. Az új domináns faj kicsit fejletlenebb, mint az emberek civilizációja, viszont számos dolog megfigyelhető náluk is. Ilyen például a közlekedés, ahol jelen vannak az autók és a repülőgépek, illetve tőzsdét is használnak, bankok is üzemelnek, de ezen kívül rengeteg olyan fontos épület és tárgy van jelen a kultúrájukban, amelyek a miénket is meghatározzák.

A majmok bolygójaGabo KiadóKönyvekPierre BoulleSci-fi

Képek forrása: Gabo Kiadó | IMDB

Még nem érkezett hozzászólás.