Terminátor – A vég kapujában kritika

Ilyen lett a Terminator Zero!

---

Nemrég megjelent a Terminator Zero, ezért le is daráltam az epizódokat – mondjuk nem túlságosan nehéz a huszonvalahány perces epizódokat végig nézni. Én többnyire pozitívan fogadtam ezt az animét, mégha nem is én vagyok a műfaj legnagyobb rajongója, de azért voltak itt problémák is dögivel. Ha szeretnétek ezt videó formátumban megtekinteni, akkor katt az alábbi lejátszóra:

Nem térek ki a spoilerekre, ezért a történetet sem ecsetelem. Nekem őszintén tetszett ez a kb. négy órás kaland, de mégis voltak gyerekhibái. Biztosan nemegyszer láttatok már bizonyos jeleneteket, ahol az egyik fontosabb szereplő milliméterekre kerül a haláltól, de a pillanat elnyújtásra kerül, a főgonosz valamiért hezitál. Vagy éppen a szadista kiélvezés miatt vagy pedig a forgatókönyv hibájából fakadóan. Na legalább féltucatnyi ilyen elnyújtott pillanattal találkozunk az évad során, a meg nem nevezett karakterek úgy hullanak, mint a legyek, hőseink azonban több ízben túlélik a lehetetlen pillanatokat is.

Nem is lenne ezzel gond, de a frappánsul bemutatott, meglepően jó zenével és sokszor groteszk grafikával felvezetett mesterséges lény veszít a komolyságából, ha sokadjára is kicsúsznak a markából. Szintúgy az sem életszerű, hogy egy bár magas, de mégis vékony lány ökölboxol egy csupafém robottal, egy-két alkalommal pedig felül is kerekedik – ha nem is éppen a kézitusa miatt, de az is közrejátszik. Hozzátenném, hogy a Terminator több tucat emberrel is végez csont nélkül, de azok természetesen olyanok, mint a Star Trekben a vörösegyenruhások…

A karakterek teljesen felejthetők és egysíkúak, egyedül az egyik android lány rendelkezik szerethető személyiséggel…múltkor ugyanezt elmondtam az Outlaws játékban látott N-D-vel kapcsolatosan is, aki rétegeltebb és átérezhetőbb volt a hús-vér karaktereknél. Remélem ebből nem csinálnak rendszert a forgatókönyvírók…

A protagonista Eiko a lehető legközhelyesebb anime főszereplő, egyetlen-egy pozitívum vele kapcsolatosan, hogy az elmúlt évek női karaktereivel ellentétben ő nem él túl minden egyes konfliktust egy sebtapasszal az arcán… amúgy nem hinném, hogy létezik egyetlen-egy olyan néző is, aki rajongásig imádná a csajt, de javítsatok ki, ha tévedek. Malcolm egy szuperintelligens tudós kéne legyen, de a döntései, az időhúzása, az önös érdekei miatt csak egy kétlábonjáró idétlenségre hasonlít. Kivéve a hatkockás hasa, az negyvenes karja és a definiált teste teste, ami akkor is pacek, ha csak a világ megmentésére marad ideje.

A fordulatok hidegzuhanyként értek, de nem mindegyik pozitív értelemben. A Terminatornak eddig is az időparadoxon volt az egyik legnagyobb hátránya, ebben az animesorozatban azonban maximumra pörgetik az inkonzisztencia ezen típusát. A történet során sok a kínos párbeszéd, a szinkronmunka pedig nagyon lelketlen, én pl. soha az életben nem mondtam volna meg, hogy Rosario Dawson és Timothy Olyphant bárkinek is a hangját adta volna, holott mindkét színészt tisztelem és követem, azt meg főképp nem lehet elvitatni tőlük, hogy egyedi orgánummal vannak megáldva.

Nagy poénokat nem lövök le azzal, hogy a Terminator Zeroban is nagy szerepet játszik az AI, de sajnos a lehető legklisésebb formátumban. Az emberek hibáztatása, csótányként és rákként való felvázolása jogos és érthető, de az utóbbi években már túlságosan is rongyosra használt motívummá vált. Ha erőltetik is a Homo Sapiens bűneinek felvázolását, akkor esszenciális lenne, hogy ezeket megfelelő környezetben és libabőrös dialógusokban oldják meg. Megsúgom, egyik sem történt meg, holott érdekfeszítő szerintem a téma és megmozgatta a gondolataimat az egyik elhangzott kérdés: Mit adtunk mi emberek a világnak?

A negatívumokat félretéve is élvezhető a sorozat. Amikor jó, akkor brutálisan jó, a hang és vizuális effektek autentikusan ábrázolják a Terminator által képviselt terrort, a készítők megfelelően játszanak a színekkel és a 2 és 2,5D közötti átmenettel is. Egy-két jelenet betegesen hátborzongatóra sikeredett és ezzel csak dicsérni lehet úgy az animátorok, mint az összes többi szakember munkáját. A gore sem volt túltolva, holott mostanában valamiért divatszerű lett a felesleges agresszió túlszerepeltetése. Természetesen voltak már-már gyomorforgatóan vizuális agyvelőfröccsenések, csonttörések és egyéb atrocitások, de látszott, hogy nem a készítő szadista és beteges hajlamai miatt kerültek ezek prezentálásra, hanem pusztán azért, mert ezzel is érzékeltetni kívánták a szintetikus lények pusztító erejét.

Az animáció néhol darabosnak tűnt, a harcjelenetek viszont még így is jól működtek. A grafikába nemigen lehet belekötni, pedig megannyi animét és animációs sorozatot láttam, talán a kifejezéstelen arcok áradata az, ami szemet szúrt, de az sem a grafikusok hibája. Ha a forgatókönyv egysíkú, érzelemmentes karaktereket kíván meg, akkor azokat lehetetlen máshogy reprezentálni az animáción keresztül.

A zene felejthető, de megfelelő aláfestésnek bizonyult, a tempóval azonban vannak gondok. A karaktereken nem építenek egyáltalán, de mégis folyamatosan az arcunkba tolják a bosszantó gyerekeket, akiknek a céljuk látszólag egyetlen dolog: hobbiszinten beleszaladni az életveszélyes helyzetekbe. Nem lehet őket egyáltalán szeretni, nem izgul értük az ember, s még a nevük sem maradt meg. Ha valamikor is lesz egy második évad, akkor belőlük kérek a legkevesebbet.

Kezdetnek semmiképp sem rossz, s bár gyengébb, mint az első 2 Terminator film, de egyszintű vagy akár még erősebb is a többi contentnél. Az időparadoxon még a szokásosnál is ellentmondásosabb, a grafika pedig elégséges, a többit pedig már tudjátok, többször is felsoroltam a kritika során. Én személy szerint élveztem, s ez a legpozitívabb pontja a Terminator Zeronak: az inkonzisztenciái ellenére is egy élvezhető mű, megosztó témákat boncolgat, s egy olyan történetet vázol, amit ajánlok úgy a franchise rajongóinak, mint a laikusoknak egyaránt.  

 

2024AnimeNetflixSkynetSorozatTerminatorTerminator - A veg kapujabanTerminator Zero

Képek forrása: Netflix

Még nem érkezett hozzászólás.