Star WarsMarvelVisszatekintőAlienTrónok harcaA Gyűrűk Ura

Hirdetés

Arcane 1-6 rész spoileres kritika

A legmeredekebb érzelmi hullámvasútra ültetett fel az Arcane 2. évadának első két felvonása


dsnrbrt Dósa Norbert

2024. 11. 19. 17:35

Arcane 1-6 rész spoileres kritika
Megosztás

Hirdetés

Kissé furcsa lehet, hogy nem beszéltem külön a két felvonásról, de ennek egyszerű oka van: az első három rész nem nyerte el a tetszésemet. Hiába folytatódott a sorozat második szezonja pontosan ott, ahol az első abbamaradt, az egész sornyi új karakter idegenné tette a környezetet és úgy éreztem, hogy kissé elhanyagolják a kedvenceinket, illetve túl nagy fókuszt kaptak az ismeretlen arcok. Caitlyn és Vi motivációja pedig egyik pillanatról a másikra megváltozik, de ez magyarázható a tanácsterem támadása miatti összezavarodással és igazságérzettel egyaránt. 

Smeech hihetetlenül bugyuta és egysíkú, Ambessa pedig a legkisebb érzelmet sem tudja kiváltani belőlem. Bár a két karakter merőben más úgy a céljaiban, mint a származásukban, egy dolog közös bennük: pocsékul lettek megírva. Úgy tűnik, hogy ebben az évadban nem kapunk egy olyannyira méltó és sokszor átérezhető antagonistát, mint amilyen Silco volt az első szezonban, hanem a különböző balszerencsés szituációk és eltérő nézőpontok okozzák majd a konfliktusok nagyrészét.

A zenék sem hozzák vissza az első évad szintjét. Az Arcane előző évadának egyik alapeleme volt a zene, de ott legalább nem csak igyekeztek menőnek tűnni, hanem hatványozottan sikerült is annak lenniük. Emlékezzetek csak vissza az Enemy c. számra vagy a Jinx és Ekko közötti párharc alatti melódiára. Mindkettő emlékezetes és meghatározó lett, a második évad hat epizódja során egyetlen-egy ilyen sikerről sem beszélhetünk.

S talán ezzel be is fejeztem a negatívumok felsorolását. Az első három rész sztorija annak ellenére is gondos írói munka eredménye, hogy nem nyerte el a tetszésemet. Ebben az esetben nem a forgatókönyvet hibáztatom, hanem a saját igényeimet, én ugyanis karakterdrámát akartam látni, rengeteget Jinx és Vi kapcsolatából, s utalásokat a régi, de már nem létező nagy függőségemre, a League of Legendsre. A politika szerves részét képezi az Arcane-nek, a Piltover és Zaun közötti hercehurca miatt is, de kicsit talán túl lett tolva.

Na de a negyedik epizódtól kezdve beindult számomra is a buli. Mintha az alkotók végre magukra találtak volna, teljesen hozta az első évad drámáját, karakterépítését, feszültségét. A lehető legmeredekebb és legidegtépőbb érzelmi hullámvasútra ültetett fel engem, a hatodik epizód pedig megkoronázta az eddigieket. Megkockáztatom, hogy talán még az első évadban sem láttam annyira jól megírt, megrajzolt részt, mint amilyen ez volt. Továbbmegyek, a zene is megütötte a mércét, a kiválóan hozta a vihar előtti csend hangulatot.

Deffektes vagyok, én az első szezon nézése során mindvégig biztos voltam abban, hogy Silco lesz Warwick. Jól mellétrafáltam az akkori kijelentésemmel, s jobban belegondolva, értelmetlen lett volna ez a döntés az alkotók részéről. A farkas korábban is a League of Legends egyik leghorrorisztikusabb eleme volt, úgy futott utánunk, mint fekete férfi a tejért, amikor közlik vele az örömhírt. A Warwick szemszögéből látott vérszomjas jelenetek az elvárt, profi módon kerültek megjelenítésre. Talán a korábbi naivitásom kapóra is jött, ugyanis letaglózott a felocsúdás, amikor rájöttem, hogy a szörnyeteg valójában Vander.

Nem kizárólag az évad, de a sorozat egyik legmeghatóbb jelenetének számít az, amikor Violet és Powder egyesültek nevelőapjuk ölelésében, akinek a lányai iránti érzései elegendőnek bizonyultak, hogy áttörjön a vadállati énjén. A lányok közötti jelenetekre olyannyira szomjazom, mint a kedvenc alkoholista szomszédunk a szeszre.

Valószínűleg rengeteg nézőt frusztrál a kékhajú testvér, de számomra örök favorit marad, főleg így, hogy az őrült és hasadt személyisége helyett az emberibb, a powderibb formáját hozta. Bár természetesen rajzolt karakterekről beszélünk, de a szereplők közül Jinx szemeiből árad a legtöbb érzelem, s nem kell megszólalnia ahhoz, hogy ezernyi érzelmet adjon át.

A másik nagy kedvencem Viktor, aki amolyan messiási utat járt be az évad során. Úgy vélem, hogy ő a sorozat egyik legnagyobb áldozata, magányosan tengette a gyerekkorát, sántán született és szennyezett levegő miatti krónikus betegsége miatt meg voltak számlálva a napjai. Éppen ezért a tudományoknak szentelte életét és teszi ezt ebben az évadban is, melynek folyamán egy kisebb messiásként kezdenek tekinteni rá. Nem csoda, hiszen a hextech segítségével kezdi el gyógyítani Zaun népének egy részét, az emberek pedig hozzá fordulnak segítségért.

Egyszerre tűnt reménytelinek és időzített bombának a Viktor által létrehozott közösség, s a hatodik epizód végére konstatáltam, hogy sajnos valóban törékeny volt a kissé utópisztikusan békésnek ható környezet. A Family Guy Petereként ugráltam, amikor Viktor kimondta az ikonikus mondatot, de a vele történtek már kevésbé csaltak mosolyt az arcomra. Ahogyan John F. Kennedy is mondta anno: Akik a békés forradalmat lehetetlenné teszik, azok miatt válik a véres forradalom elkerülhetetlenné. Talán ezzel tudnám a legjobban jellemezni azt, amire Viktortól számíthatunk a következő három részben. Megtörténhet, hogy bosszúhadjáratot indít, melyhez szüksége lesz egy robottestre és egy jól ismert, sárga robotra egyaránt.

Caitlyn karaktere számomra rejtély maradt ebben a szezonban is. Aranyos kis csajszikája Vinak, de képtelen megtalálni önmagát, s állást foglalni végre, az alkotók pedig szintúgy képtelenek kezdeni valamit a személyével. Az egyik epizódban még diktátort akartak kreálni belőle, utána pedig gyorsan elvetették a gondolatot. Pedig kiváncsi lettem volna a Vi és Caitlyn közötti összezördülésre. Furcsának hatott, hogy alig valamennyivel a Vi-al való szakítása után már ágyba is bújt a legelső nővel, akibe belebotlott. Maddiet pedig sajnálom, senki sem érdemli azt, hogy egy másik, igenis szeretett személyt pótoljon. Van egy olyan rossz érzésem, hogy szerencsétlen lány Ishához hasonlóan a hullajelölt szerepét tölti majd be ebben a szezonban.

S ha már Ishanál tartunk. Mostanában már szinte minden második széria arról szól, hogy egy idősebb karakter maga mellé vesz egy fiatalabbat, hogy annak gyámapjaként/anyjaként szolgáljon. A történetek többségében, az idő előrehaladtával a felnőtt karakterek szépen-lassan levedlik a mogorva, antihős szerepüket és összecsiszolódnak a fogadott gyermekükkel.

Nem volt másképp itt sem, Jinx önmagát látta a kicsi Ishában, aki egyszerre volt elképesztően aranyos és talpraesett. A hatodik epizód végén talán túlságosan is talpraesettnek bizonyult, feláldozta magát azért, hogy barátai megmenekülhessenek. Isha halála fájdalmas volt bár, de nem kiszámíthatatlan, Jinx féltucatszor utalt a kicsire úgy, mint a legújabb barátjára, a kicsi pedig példaképként tekintett rá. De nem csak Ishát vesztették el a lányok, a halálával végérvényesen is búcsút mondhattak Vandernek…

S éppen ez adta az érzelmi hullámvasút érzést. Egyik pillanatban még biztos voltam benne, hogy a szereplők a legyekhez hasonlóan hullani fognak, majd a készítők elhitették velem, hogy nem üt be a crach. Majd ismét felpörgött a pulzusom, hogy utána megint komfortosan érezzem magam. Elképesztő írás, zene, vágás és animáció. A visszapillantások pedig a lehető legérzelmesebbre festették a jelenetet, jól megforgatták bennünk a kést az alkotók a Jinx és Isha közötti képsorokkal. Szintúgy emocionálisra sikeredett a Vanderrel kapcsolatos flashback is, melyben tanúi lehettünk a széria egyetlen heteroszexuális női karakterének. Oké, jóóó, elvétve akadnak mások is.

S ha már megemlítettem az animációt!

Hát ez valami csodálatos! A Riot Games hivatalosan is kijelentette, hogy a széria két évada nem kevesebb, mint 250 millió dollárt emésztett fel és azt kell, hogy mondjam, jó helyre került a pénz. Megszámolni sem tudnám, hogy hány animációs filmet és sorozatot láttam már életemben, de ehhez hasonló minőséget talán csak a két Pókverzum során tapasztaltam. A rajz egyaránt hajaz egy mozgó olajfestményre és egy dinamikus képregényre egyaránt, de mégsem nélkülözi a realitást, gondoljunk csak az érzelmektől túlcsorduló szemekre. Az Arcane az újművészet egy ékes példája, remélem a brutális költségvetésből meg is fizették a grafikusokat rendesen, mert az ő munkájuk az, ami sosem okoz csalódást.

Hogyan tovább?

Ha minden igaz, akkor mindössze három epizód van hátra az Arcane sorozatból. Mindössze 120 perc áll rendelkezésre ahhoz, hogy lezárják Viktor karakterét, aki valószínűleg nem hal meg, de átalakul valamivé, ami inkább gép, mint ember. Ugyanebbe a 120 percbe bele kell zsúfolni szerencsétlen jóhiszemű Jayce sorsát is, legyen az bármilyen kimenetelű, illetve muszáj lesz valamit kezdeniük Mellel és a Fekete Rózsás szállal, ami sejtésem szerint sokkal nagyobb horderejű lesz, mint gondolnánk. Valószínűleg a Mellel kapcsolatos képsorok a melegágyai egy elkövetkezendő animációs szériának.

Szerencsétlen Ekkot és Heimerdingert nem csak, hogy kispadra ültették, de oda is ragasztották és kötözték őket, Singednek pedig még bőven van dolga, remélhetőleg valamilyen kísérlet útján felébreszti a lányát, de az már sosem lesz a régi. Vi és Jinx gyásza szintúgy terítékre fog kerülni, ebben egészen biztos vagyok és attól tartok, hogy az egykori Powder hibáztatni fogja nővérét Isha halála miatt, ami egy újbóli szakadáshoz vezet közöttük. De ezek a kérdések valószínűleg megválaszolásra kerülnek jövőhéten.

 

Hirdetés


ArcaneCaitlynJinxRiot GamesVi 2024 Animáció Arcane 2. évad Fortiche League of Legends Netflix

Képek forrása: Netflix

Hozzászólások

Még nem érkezett hozzászólás.