Ilyen lett a Star Wars: Outlaws!

Végigjátszottam a felemás Star Wars: Outlawst

---

Megérkezett a Star Wars: Outlaws és őszintén be kell ismernem: a megannyi hibája ellenére is tetszett a játék. Szó, mi szó, nem dobtam hátast tőle és nem is lesz egy maradandó emlék, de ettől függetlenül is egy izgalmas kalandot éltem át. Az előzetesek, játékbemutatók és tesztek alapján egy pontosan ilyen játékra számítottam. A kritikámat megtekinthetitek akár videó formájában is, az alábbi lejátszóra kattintva:

A történet

A sztori középpontjában Kay Vess és háziállata, Nix áll. Kay sodródik az árral, amolyan Wishről rendelt és nőnemű Han Solo, a köré épülő történet pedig pont annyira acélos, mint a protagonistánk. A játék csak nyomokban tartalmaz történetet, van olyan sikerjáték, ahol az Outlaws központi szála még mellékküldetésként is szentségtörésnek minősülne. Nem sokat segít a dolgon az sem, hogy Kay messze a legunalmasabb Star Wars karakter az utóbbi években, vetekedik Rose Ticoval és Kazuda Xionoval, s ezzel talán mindent elárultam. Nem beszélve a hősnőnk arcáról, ami nem csupán elmosódott és pixeles, de brutálisan csúnya is, dacára annak, hogy a mintaként szolgáló Humberly González egy igencsak szemrevaló hölgyemény.

Szövetségesek

Történetünk során majdhogynem mindig ott lesz velünk Nix, aki hasznos háziállatnak bizonyul. Fegyvereket, bombákat, baktát egyaránt begyűjthet, s apró testének köszönhetően olyan ajtókat is kinyit, melyeket másképp lehetetlen lenne. Azért kissé komikus nézni, hogy a tőlünk centiméterekre álló, értéktárgyától megfosztott NPC kifejezéstelen arccal nézi, hogy a kis Nix elénk dobja a tőle elrabolt tárgyat.

A játék előrehaladtával egy egész sor szövetségesre teszünk szert, akiknek a többsége pont annyira kidolgozatlan, mint a drága Kay. Kivéve ND-5-ot, a kommandós droidot, akit a rétegelt személyiség, a belső vívódás és a morális kódex emberivé tesz, emberibbé, mint a hús-vér karaktereket, akik a lehető legérdektelenebbül reagálnak minden egyes körülöttük történő eseményre. A játék során barátaink kérdés nélkül elárulnak, ha ezáltal profitra vagy befolyásra tehetnek szert, több árulással is szembesülünk a rövid történet alatt.

S ha már a szövetségesekről beszélünk. A játékban 4 különböző frakciónak segíthetünk különböző mocskos és annál is mocskosabb dolgokban. Támogathatjuk a Pyke Szindikátust, a Vörös Hajnalt, a Hutt Kartellt és a játékban debütáló Ashiga Klánt. Nagyon tetszett és realisztikusan hatott, hogy lehetetlen egyszerre mind a négy bűnszervezetnek eleget tenni, s míg az egyiknél nő a reputációnk, addig egy másiknál szinte biztosan csökken. Számomra a legkedvesebb az Ashiga Klán volt, valószínűleg az újdonság hatása miatt, még nem ismerjük annyira a sötét oldalukat és tetteiket, mint a másik háromnak.

Helyszínek

A játékban 5 égitesten hazardírozhatunk - Cantonica, Toshara holdja, Tatooine, Kijimi, Akiva -, s ezek mindegyikével találkozhattunk már korábban, kivéve a Tosharát, mely ebben a játékban szerepelt először. Bár az égitestek nem okoznak vizuális orgazmust, azért szépen kidolgozottak, értem ez alatt a tereptárgyakat és a környezetet. Mert sajnos a planéták hihetetlenül üresek és élettelenek. Ha találkozunk is valakivel ezeken a planétákon, akkor az valószínűleg vagy a Birodalom vagy valamelyik bűnszervezet tagja, aki ilyenkor meg is próbálkozik az elfogásunkkal vagy rosszabb esetben a megölésünkkel.

A nosztalgiafaktor ennek ellenére is letaglózott a Tatooine-on való bóklászás során, easter eggek egész sorába futottam bele és egy olyan karakterbe is, akire nem számítottam (nem Jabbára gondolok, az ő megjelenését már rég lelőtték). Volt több cameo is a játékban, melyekről a hírportálok és a gaming csatornák egyáltalán nem beszéltek a spoileres elemzéseikben sem, tisztán látszik, hogy vagy hozzá sem nyúltak a játékhoz, vagy csak egy pontig foglalkoztak vele. Hiányosságom nekem is volt, nemigen sabaccoztam, teljes mértékben hidegen hagyott a kártyajáték, s a fősodoron kívül nagyon maximum 2-3 mellékküldetést vállaltam el.

Ez nem egy RPG

Az Outlaws egy akció-kalandjáték, így hála az Erőnek kevés RPG elemmel operál. Félre ne értsetek, imádom az RPG-ket, így a Witcher 3 és a Baldur’s Gate 3 is magával ragadott, de valamiért úgy érzem, hogy ennél a játéknál értelemszerű a skillfa kihagyása, figyelembe véve, hogy a főhősünk egy viszonylag esetlen és teljesen átlagos nő. Ennek ellenére is képesek vagyunk fejleszteni a fegyverünket, a hajónkat, a speederünket egyaránt és az experteknek köszönhetően valamennyit önmagunkon is erősíthetünk.

S ha már korábban megemlítettem a hajót. Ahogyan az első alkalommal, úgy sokadjára is Élvezettel töltött el az atmoszférából való kilépés, mindhiába ugyanaz az animáció. Látványos az űr – mondjuk a játék végén látott csillagromboló miatt majdnem megkínáltam a szemem egy kis klórral. Az űrcsaták szerintem borzalmasok, a célzórendszer pontatlan, a harc nemigen lehetne monotonabb. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez egy kihagyhatatlan eleme volt a játéknak. A speeder talán még a hajónál is rosszabb jármű, egy makrancos ló irányíthatóbb nála, de az egyik fejlesztésnek hála legalább gyorsabban tudunk nekicsapódni a falnak.

Ha esetleg képtelenek lennénk lelőni az ellenfelünket, akkor le is csaphatjuk, a valósághű érzet kedvéért akár a tetőtől-talpig páncélozott rohamosztagosokat is. A gammoreai őrök és a Death Trooperek azért megizzasztják az embert, mindkettő könnyen végez a figyelmetlen játékossal. Ha nagyon-nagy a gond, akkor gyógyíthatjuk magunkat bactával vagy használhatjuk a végső képességünket is, mely western-módra húzza ki az űrcsempészt a kutyaszorítóból.

Korábban említettem, hogy a környezet szépen kidolgozott – ez így is van, a textúrák élesek és nagyfelbontásúak, a környezeti elemek pedig nem ismétlődnek annyiszor, hogy monotonná tegyék a terepet. A karaktermodellek azonban katasztrofálisak. A játékban még hagyján, de az átvezetőkben sem szebbek, kivéve az egyik cameonál a játék utolsó 10%-ában, az a jelenet kisebb túlzással egy filmbe is belefért volna. Kissé furcsa lépés a minőségi munka néhány másodpercének felvillantása a Ubisofttól, direkt rámutattak, hogy ilyenre is képesek lennének, csak nemigen szeretnének elfáradni.

Lehetett volna jobb is

Mert ez egy lusta projekt, kevés választja el a félkész termék besorolástól. A sztorihoz nyugodt szívvel felvehettek volna egy arra méltó írót, mert mégiscsak ez a legnagyobb hiányossága a gamenek. Inkább a karakterek kibontására és méltó megírására kellett volna erőforrást szánni, semmint a női vagy éppen színesbőrű szereplők túlszerepeltetésébe. Tízből-kilenc élőlény ugyanis nő, a rohamosztagosok is többször kiáltják el magukat női hangon, mint férfi orgánummal, fehérbőrű hím egyeddel pedig csak elvetve találkozunk.

Mielőtt jönnek a buta, szemellenzős kommentek kiemelném, hogy nem félek és nem rettegek, terrorban meg főleg nem érzem magam a nők jelenléte miatt, a játék egyszerűen átesett a ló túloldalára ilyen szempontból. Ha megvan az Outlaws, akkor nyugodtan menjetek körbe az egyik városban, s rájösztök, hogy miről beszélek.

Sohasem szembesültem még buggosabb Ubisoft címmel, holott az utóbbi egy évben minden egyes játékukhoz korai hozzáférésem volt. Itt azonban olykor beragadtam a sziklákba, máskor a karakterem indokolatlanul csúszott le egy nálánál jóval szélesebb platformról. A zuhanás után Kay a lábára érkezik a több tízméteres magasságból, hogy az elszürkült képernyőn bambán körbenézzen, miközben természetesen halottnak kéne lennie.

Nálam a játék nem szaggatott, sajnos nem rendelkezek FPS-mérő szerkentyűvel, de meglátásom szerint stabilan futott a game, kivéve persze a korábban felsorolt problémákat, amikhez vajmi kevés köze van az FPS-nek.

Meglepő módon a felsorolt negatívumok ellenére is élveztem a játékot, hangulatosnak és izgalmasnak találtam. Tetszett a lövöldözős rész, imádtam a zenét és kibékültem a grafikával is. A történet lapos, de N-D karakterét nem lehet nem szeretni, örülök, hogy nem egy K2SO 2.0-át kaptunk személyében. A nosztalgiafaktor úgy arcon csapott, hogy ropogó csigolyával és nyáladzó szájjal néztem minden egyes visszaköszönő elemet. Egyetlen-egy gondom van a játékkal: hogy nincs kész és valószínűleg ez már így is marad. A buggokon lehet és fognak is javítani, de a történet, a karakterek és a mulasztások többsége mindörökre benne marad a Star Wars: Outlawsban.

2024JátékLucasfilm GamesOutlawsPlaystation 5Star WarsStar Wars: OutlawsUbisoft

Képek forrása: Lucasfilm Games

Még nem érkezett hozzászólás.