Visszatekintő: Rambo III.

'88-ban folytatódott John J. Rambo története, méghozzá Afganisztánban.

2024. 06. 30. 12:42

Megosztás

Hirdetés

Az 1982-ben bemutatott Rambo - Első vér óriási siker volt mind a kritikusok és mind a nézők körében. Az adaptált történet menete nem állt meg, hiszen a három éves periódust követve 1985-ben mozikba került a Rambo II., amely már kevésbé volt népszerű, és az 1988-ban debütált Rambo III. már annál inkább nem érte el sokaknál az elvárt mércét. Ez mindhiába, mert a harmadik felvonást lehet szeretni vagy nem szeretni, mégis egy fantasztikus akciófilm, amit a kor elég jól megszépített. Visszatekintő rovatunkban folytatjuk a Rambo-filmek kivesézését, és a mai nap az előbb említett harmadik rész következik.

A történet szerint Trautman ezredes az afganisztáni háborúban az oroszok elleni tevékenysége miatt fogságba esik. Rambo kapja azt a veszélyes feladatot, hogy a front mögé kerülve, az oroszok által uralt területen felkutassa és kiszabadítsa a foglyul ejtett ezredest. Rambo az orosz területekre érkezve megtudja, hogy az ezredest egy megerősített erődben tartják, és ez a létesítmény első ránézésre bevehetetlennek tűnik: mindenhol állig felfegyverzett őrök figyelik a környéket...

Számomra továbbra is rendkívül furcsa az, amikor bekapcsolom a filmet, és nem Gáti Oszkár, hanem a néhai Vass Gábor szólal meg John Rambo hangján. A franchise-ban ez az első ilyen változtatás a magyar szinkron terén, és egyáltalán nem passzolt a színészhez és magához a karakterhez sem ez az orgánum. Szó sincs arról, hogy Vass Gábornak ne lenne jó hangja, mert fantasztikus adottsággal rendelkezik, de Rambóhoz egyáltalán nem illik.

Ami Sylvester Stallone Rambóját illeti, továbbra is zseniális ebben a szerepben, aki már visszavonult a harctól, és Thaiföldön tengeti mindennapjait: jó pénzért verekszik és segít az ott élő embereknek. Egy nap viszont minden megváltozik, mikor közlik vele a hírt, hogy Trautmant elfogták a szovjetek. Rambo erre gondolkodás nélkül igent mond, és már várja is a bevetést. Hiába ért véget az ő háborúja, egy fontos barátért bármit megtesz. Természetesen, ahogy azt a '80-as, '90-es évek akciófilmjeitól megszoktuk, itt is tömérdek mennyiségű keménység és izom mutogatás van jelen Rambo körül. Ezek a jelenetek néhol már valóban nevetségesek - főleg utóbbi -, azonban, ha ez nem lenne, akkor talán nem lennének ilyen emlékezetesek ezek az alkotások.

Trautman ezredes pedig sokkal nagyobb szerepet tölthetett be, mint a korábbi felvonásokban. Végre láthattuk őt akcióban is, és Rambóval egy irtó kemény párost alkotnak, akik még a halál ellen sem félnek kiállni. Sok izgalmas pillanat köthető hozzájuk, de, ami a legjobb, azok a párbeszédek. A Rambo-filmekre valamilyen szinten jellemző az, hogy nagyon mély és fontos üzenetekkel teletűzdelt sorokat hallhatunk, és ez most sincs másképp. Gyönyörű az, ami Rambo és Trautman száját elhagyja, de még gyönyörűbb az, amelyet az afgán harcosok mondanak a címszereplőnek.

Jót tett a történetnek, hogy kicsit elengedték Vietnámot - persze, ez a karakter és a franchise alapja -, viszont kellett a változatosság, és érdekes volt látni Rambót egy teljesen másik környezetben harcolni. Azonban ismét meggyűlt a baja a szovjetekkel, akiknek az itt állomásozó csapat vezetője az egyik legjobb antagonista a filmsorozatban. A színész pazarul teljesít, és egy igazi könyörtelen kommunista parancsnok, aki nem ódzkodik a legszörnyűbb módszerektől sem.

Továbbá megismerkedhettünk az események során Rambo segédjével, a tescós Mohamed Salahval, vagyis Mousa Ghanival, aki egy nagyon hamar megkedvelhető figura és mindegy egyes pillanatban segít hősünknek. Ugyan ilyen igyekezetet próbált mutatni a fiatal Hamid, viszont ez egyértelműen nagy negatívuma a Rambo III-nak, mert nagyon nem kellett volna egy idegesítő kisgyerek egy háborús akciófilmbe. Ami pedig még a rossz oldalát képviseli a harmadik résznek, az a felépítése. Néhol túl lassú, néhol meg túl gyorsnak hat még mind a mai napig.