Visszatekintő: Rambo - Első vér

John J. Rambo senkit se kímélt 1982-ben. Ilyen volt a Rambo első része!

2024. 06. 04. 14:54

Megosztás

Hirdetés

Az akciófilmek a '80-as és '90-es években élték aranykorukat, és manapság sajnos kevés igazán kiemelkedő alkotást találni a zsánerben. Sokunk olyan sztárokon nőtt fel, mint például Arnold Schwarzenegger, Sylvester Stallone, Chuck Norris, Clint Eastwood vagy Bruce Willis. Az előbb említett színészek pedig olyan kultikussá vált művekben szerepeltek, mint a Kommandó; a Rambo-filmek; A Sárkány útja; A Jó, a Rossz és a Csúf; illetve a Drágán add az életed!. Visszatekintő rovatunkban mi is egy ilyen klasszikust idézünk fel a mai nap, méghozzá az 1982-ben bemutatott Rambo - Első vért - az elkövetkezendő napokban és hetekben a további felvonások is górcső alá fognak kerülni.

Az akkora már híresnek számító Sylvester Stallone főszereplésével elkészült első Rambo-film David Morrel 1972-es azonos című regénye alapján valósult meg. Az írott műnek ez volt az első adaptált változata, és számos elemben eltért a könyvtől, például a fináléban. Egyedül egy kulcsfontosságú hasonlóság van mindkét alkotásban, hogy egy vietnámi háborús veteránt követhetünk nyomon.

A történet dióhéjban annyi, hogy Rambo egy amerikai kisvárosba érkezik, és rendhagyó öltözete miatt azonnal felhívja magára a helyi seriff figyelmét. A rend túlbuzgó őre szeretné megelőzni a bajt, így minden különösebb ok nélkül távozásra szólítja fel az idegent. Rambo azonban nem szereti, ha mások mondják meg, mit csináljon, és amikor a rendőr elviszi őt a város határán túlra, azonnal visszafordul. Ezt követően Rambót letartóztatják és fogdába zárják. Az itt töltött idő kínzó emlékeket ébreszt a veteránban, mert a háború alatt megtapasztalhatta, hogy mit jelent fogságba esni. Rambo a fogva tartóira támad, és megszökik. Ezután a Vietnámban tanult gerilla-hadviselés szabályai szerint azonnal a közeli erdő felé veszi az irányt.

Sylvester Stallone nem egyszer bebizonyította, hogy fantasztikus színész. Ugyebár Sly-t általában akciófilmekben láthatjuk, ahol nem éppen elsőszámú pont az, hogy valaki jó teljesítményt tegyen le az asztalra, de a Rambo esetében teljesen más volt a helyzet. Bátran állítom, hogy az egyik legjobb alakítása volt, amit a franchise első darabjában láthattunk. Minden háborús traumát át tud adni a nézőnek, és rajta vetül ki az, hogy mennyire szörnyű egy ilyen konfliktus megélése, főleg katonaként. Akárhányszor látjuk újra és újra az Első vért, minden esetben könnyfakasztó és egészen drámai érzés az, amikor Rambo Trautman ezredesnek mesél a film végén, hogy milyen vérfagyasztó dolgok történtek vele és társaival a vietnámi háború idején.

További említést érdemel Richard Crenna karaktere, Samuel Trautman ezredes, aki szintén egy remekbe szabott figura. Nemcsak egysorosokkal csinál hülyét a seriffből, és teszi rendbe a dolgokat Rambo körül, hanem egy fontos szövetségesként és barátként is szolgál. Többek közt egy érdekesség is fűződik a szereplőhöz, hiszen leforgattak a filmhez egy olyan jelenetet, amelynek során maga Trautman végez Rambóval. Ez a lehetséges folytatások révén nem került bele az alkotásba, viszont a John Rambo című negyedik felvonásban a főszereplő rémálmában láthatjuk ezt a momentumot.

A Rambo - Első vér egy szörnyű dologra is reflektál, méghozzá arra, hogy nem becsüljük meg azokat az embereket, akik igazán megérdemelnék. Itt van a címszereplő esete, aki szörnyű traumákat szerezve és az összes katona barátját elveszítve tért haza Vietnámból, viszont a hétköznapi tudatlan és okoskodó emberek legtöbbje csak lenézi őt - ezt maga Rambo is elmondja, mikor kitörnek belőle az érzelmek a film végén. Egy ilyen veterán nem ezt a bánásmódot érdemli, aki mindent megtett a hazájáért, míg az otthon pöffeszkedő nagyokosok a semmittevésben lubickolnak, majd pedig szájukra veszik a katona nevét. Ilyen volt a film antagonistája, Hope városka seriffje is. Célja az volt, hogy bármi áron eltüntesse a föld felszínéről, ami egy egyszemélyes hadművelet felé vezetett, ahol nem meglepő módon John J. Rambo jött ki nyertesen.