Szexoktatás 4. évad – Az idei év egyik leglustább forgatókönyve

Kevés olyan tartalom van, amit annyira vártam idén, mint a Szexoktatás 4. évadát, de még ennél is kevesebb olyan, amiben ennyire brutálisan csalódtam volna.

---

Nem rossz, hanem katasztrofális dialógusok

A Szexoktatás egyik legkiemelkedőbb aspektusa az első három évadban a profi forgatókönyv és azon belül is a jól megírt párbeszédek voltak. A karakterek közötti interakciók olyannyira autentikusan hatottak, mintha rejtett kamerákon keresztül, élesben láttuk volna a szokásostól eltérőnek tűnő és kissé karikaturikusan ábrázolt, de mégis hihető mindennapokat.

Sajnos bátran ki merem jelenteni: ez most közel sem volt így! Bár beismerem, Otist érte néhány kellemetlenség az évad során, az édesanyja – teljesen jogosan és okkal – hanyagolta őt, Maeve eltűnt az életéből, Eric-kel pedig romlott a kapcsolata. Tehát szó szerint ugyanazokat a köröket futjuk le immáron negyedjére, ami már csak azért is frusztráló, mert szerencsétlen Ncuti Gatwa szerény véleményem szerint egy igencsak ígéretes színész, a forgatókönyv azonban korlátozta őt a kibontakozásban, egy pár kínosan gyermeteg dialóguson és morcos arcvágásokon kívül nem sokat bíztak rá ebben az évadban.

A kor leginkább Asa Butterfielden látszik meg a legjobban, mintha a sokkal idősebb nagytestvére vagy fiatal nagybátyja lenne a többi gyerekszínésznek. Valamiért ebben az évadban még a szokásosnál is idegesítőbbnek írták meg a karakterét és bár túl sok érdeme egyáltalán nincs az íróknak, legalább ezt frappánsan abszolválták. Bárkivel is került szembe ebben az évadban Otis, kérdés nélkül az ellentétes félnek drukkoltam, ami azért kissé elszomorító, tekintve, hogy ő a sorozat fő protagonistája, az ő személye köré épül nagyjából az egész széria.

Emma Mackey-t egyenesen sajnáltam. Na nem a játéka miatt, mert az talán az egyik, ha nem a legjobb ebben a sorozatban, de ennek ellenére sem jutottunk semmivel sem előrébb a karakterével, mint ahol voltunk a harmadik évad végén. Bár ebben az évadban is érte sorsfordító atrocitás, de nem ment keresztül karakterfejlődésen, sőt mi több, egy ponton még visszafejlődést is tapasztalhattunk Maeve-nél, ugyanis egy ponton nem csak a többi szereplő, de a néző számára is túlontúl arrogánssá és elviselhetetlenné vált.

Voltak azért elfogadható döntések is

Mindössze egyetlen-egy karakter és egy bizonyos család kapott méltó lezárást: Aimee és a Groff család. Az első évad óta Aimee a legidegesítőbb és legbutább lánykából egy értékes és végtelenül szerethető fiatal hölggyé nőtte ki magát. Az előző szezonokban több-kevesebb sikerrel próbálkozott a süteményekkel, ezúttal a fényképészetben leli örömét és nem csak felemás hozzáállással, hanem szívvel és lélekkel adja bele magát újdonsült hobbijába.

Mivel ő a legelfogadóbb tényező ebben a szériában, ezért a köré épített szerelmi szál sem tűnt elhamarkodottnak, még úgy sem, hogy közte és Isaac közt egyáltalán nem éreztem kémiát. Aimee karakterét leginkább Szegfűhöz tudom hasonlítani a Trónok harcából vagy Luna Lovegoodhoz a Harry Potter könyvekből és ennél nagyobb dicséretet talán mondanom sem kell.

Nem fogok szépen fogalmazni: Adam Groff az, akibe majdhogynem mindenki a lábát törölte az első évad óta. Az iskolában, a munkahelyein, a szerelmi életben és az apjával kapcsolatosan is leküzdhetetlennek tűnő nehézségekbe ütközött. Az előző szezonban azonban már ő is kapott egy kevés szeretetet, ebben az évadban azonban csak egy minimális atrocitás, ha érte. Az apjával való kapcsolata rendeződni látszott az utolsó rész végére és Michael is végre kezdi elfogadni önmagát és az ő rá olyannyira hasonlító fiát is. Az évek azonban elszálltak és bőven lesz mit bepótolniuk. Hozzátenném, hogy szerintem Adam és Michael még Aimeenél is többet fejlődött, főleg, ami a legutóbbi két szezont illeti.

Jackson megélte a saját drámáit ebben az évadban, azonban egyik sem volt kellőképpen kibontva és bemutatva. A még mindig gyönyörű Gillian Anderson által megformált Jean kicsit túl sokat is volt szerepeltetve, Ruby pedig nagyjából kukázva volt ebben az évadban, leszámítva egy-két értékelhető pillanatot. Bár brutálisan elhanyagolták a karakterét, legalább Otist kioffolta a világegyetemből is az utolsó részben.

És az idei év legidegesítőbb szereplőinek járó díjat pedig megkapják…!

Az új környezet és az új karakterek azonban… muszáj volt három pontot tennem, mert még most, a kritika írásakor is fújtatok és hiperventilálok. Egyszerűen az emberiség ellen elkövetett bűn volt ezeket a gyatra, ötlettelen és teljesen pontatlanul ábrázolt karaktereket behozni. Az előző évadokban is kaptunk homoszexuális és transznemű karaktereket és azok a lehető legnagyobb odafigyeléssel és alázattal voltak megírva.

Azonban ez az új queer csoport nagyjából olyan szeretetteljes és a végletekig szivárványos érzelmeket váltott ki belőlem, mint anno Dolores Umbridge vagy Joffrey Baratheon, de míg azok konkrétan utálatos és cseppet sem szerethető szereplőként voltak hivatottak hergelni az érzelmi világunkat, addig ezeket a bosszantó, nyivákoló és álomvilágban élő „újoncokat” valaki komolyan gondolta! Tehát volt egy forgatókönyvíró, aki életében soha, de még az internetről informálódva sem hallott ezen csoportokról -nagyon remélem, hogy ez volt az oka – és a legkisebb háttértudás nélkül igyekezett túltolva reprezentálni egy csoportot úgy, hogy az a lehető legkedvezőtlenebbül sült el a mássággal élő és talán szenvedő tagok számára.

Még szerencse, hogy a Szexoktatás hírneve igencsak megkopott és láthatóan kisebb a hype körülötte, mint évekkel ezelőtt, mert a queer csoport tagjai ÖRÖKÉRVÉNYŰEN búcsút mondhattak volna a színészetnek, holott ők maguk nem is voltak hibásak, ők csak átadták vagy átadni igyekeztek azt a förtelmet, amit valaki félálomban a papírra jegyzetelt.

A forgatókönyvírók még munka közben is sztrájkoltak

Mert nem csupán bizonyos karakterekkel volt probléma. A jó pár bejegyzéssel feljebb felsorolt egy-két szereplőn kívül konkrétan senki sincs előrébb, mint az évad legelső részében, Otis és Maeve szerelme pedig nem több, mint egyetlen-egy éjszakára teljesedett ki, így szó szerint nem csupán hoppon hagyva a nézőt, de szó szerint szemberöhögve azt.

A forgatókönyvírók a lehető leglustább módon zárták le Otis és Maeve plátói szerelmét, előbbi a lehető legolcsóbb húzásnak hála még a régen leküzdött szexuális traumáitól is szenvedett. Utána a lány visszament Amerikába, ahol a kisebbségi komplexustól szenvedő tanár és a szexmániás, életcélokat még kanyarból sem ismerő barátnője várta. Nyilvánvaló, hogy ezekért adjuk fel életünk szerelmét, a legjobb barátainkat, a két testvérünket és szülővárosunkat, nem igaz? Maeve még csak a tanulmányaiért sem utazhatott vissza, hiszen nem sokat fejlődött az ott töltött idő alatt és az írását ettől függetlenül is meg fogják jelentetni, tehát befutott író lesz nemsoká. Akkor miért kellett ez a felesleges dráma?

Én jómagat egy közepesnél jóval gyengébb írónak tartom, de még én is átolvasom azt, amit leírtam, inkonzisztenciákat, a történetet romba döntő hibákat kigyomlálva. Azonban ebben a szezonban katasztrofálisak voltak a dialógusok, a karakterek jóformán vagy semmit vagy visszafejlődtek, az írói döntések pedig a leglehetetlenebb és a leglogikátlanabb végkifejlettel zárták le a Netflix történelmének egyik legjobb sorozatát.

Merthogy én sosem szerettem sem a szexre fókuszáló, sem a gimis szériákat, mégis a Szexoktatás volt az egyik legnívósabb Netflixes tartalom, amit sikerült a legpocsékabb módon lezárni. Ehhez hasonlót a Trónok harcánál vagy a Star Wars folytatásos trilógiájánál éreztem csak, de még ott is volt egy-két dolog, ami egyensúlyozta a csalódottságomat. Itt majdhogynem semmi. Értékelni sem szeretném, mert leginkább értékelhetetlen. Örömmel gondolok majd vissza az első három szezonra és gyásszal az utolsóra, ahol megfosztottak minket a Moordaletől, megannyi szeretett karaktertől és a vágyott, teljesen logikus lezárástól egyaránt.

Asa ButterfieldEmma MackeyNetflixSex EducationSzexoktatás

Képek forrása: Netflix

Még nem érkezett hozzászólás.