Star Wars: Testvériség kritika – Előzményrajongóknak kötelező darab

Bámulatos karakterábrázolás, feszült történet és rengeteg visszatekintő: Ez az amit kaphatunk a Star Wars: Testvériségtől

---

A borító és a szinopszis alapján a lehető legkisebb elvárással fogtam neki a Testvériségnek, de a legkisebb túlzás nélkül kijelenthetem, hogy ez az utóbbi évek talán legjobban megírt Star Wars könyve.

A történet bár kívülről pofonegyszerűnek tűnhet, politikailag rétegelt: titokzatos elkövetők felrobbantják a Cato Neimoidián található Cadesura körzetet. A bűntény több mint 3000 neimoidi életet követel, ezért a köztársasági oldalról Obi-Wan Kenobi, a szeparatisták részéről pedig Asajj Ventress látogat a bolygóra és kezd nyomozásba. Közben Anakin próbál alkalmazkodni az új háborús helyzethez és kibernetikus karjához egyaránt, miközben folyamatosan a Padméval kapcsolatos szerelme és Obi-Wan távolléte miatt őrlődik.

Kiemelendő, hogy Mike Chen, az író, valami vérprofi módon ábrázolta a Köztársaság két legnagyobb hősét. Nagyon ritka az a könyv, ahol valóban Obi-Wan és Anakin szemszögéből láthatjuk a történéseket, de szinte példátlan, hogy az alkotó ennyire megfogta volna a karakterek esszenciáját.

George Lucas óta talán csak A klónok háborúja ábrázolta ilyen következetesen az előzmények Kenobiját és Skywalkerét, de a belső őrlődéseikbe mozgóképes tartalom révén ott sem láthattunk bele.

Mindkét karakterrel könnyű azonosulni és talán egy kicsit túl későn is jött ez a könyv. Rögtök A klónok támadása című film vagy akár A sithek bosszúja után is időszerűbb lett volna, főleg Anakin meg nem értett karaktere miatt.

Anakin szégyenkezve gondol vissza a Padménak szánt sorokra és belső monológja részletezte a “nem szeretem a homokot” förmedvényt is és így átérezhetőbbé vált a mindenhová behatoló anyag utálata. Mármint valóban, szarkazmus nélkül, hiszen a homok az új kibernetikus kezének apró részeibe is behatol, nem kis bosszúságot okozva ezzel Skywalkernek. Lucasnak sem lett volna nehezebb ezt megmagyaráznia és akkor talán a nézők sem hagyták volna el keserű szájízzel a mozitermet.

Ahogyan az mindkét klónháborús animációs sorozatban terítékre került, Anakin itt is két tűz közé kerül: férjként és titkos szeretőként Padménak, míg hivatalos megjelenésében újdonsült Jedi lovagként próbált eleget tenni kötelességeinek. Az éppen kibontakozó polgárháború miatt azonban muszáj a Rend felé hajlania és először indul Obi-Wan nélküli küldetésre. Természetesen végül útja ismét Obi-Wanhoz vezeti, aki időközben bajba kerül a Neimoidián.

Ééés itt kanyarodunk a könyv egyik legjobb cselekménypontjáig, ugyanis Obi-Wan terhelő bizonyítékok által szembesül azzal, hogy a Köztársaság ha nem is teljesen, de részben mindenképp felelős a Cadesurát érintő konfliktus miatt, így a hite is meginog kissé. Na nem a Jediségben, ugyanis Obi-Wan külön kezeli azt a Köztársaságtól, bár a regény utolsó oldalai és a későbbi események is rámutatnak, hogy a klónháborúk során a kettő szorosan összefonódik. Obi-Wan gyakran gondol Satinera és Qui-Gonra egyaránt és eltűnődik azon, hogy miként alakult volna a mandalór hercegnőjével közös sorsa, ha mindketten hátrahagyják kötelességüket.

Nem győzöm kiemelni, hogy Mike Chen tényleg profi munkát végzett és a Lucasfilm helyében kötelezném arra, hogy az előzménykorszakra fókuszáló köteteket ő írja.

Bravúrosan került bemutatásra Obi-Wan higgadt és megfontolt hozzáállása, illetve kiváló tárgyalókészsége, a szavai is szinte elegek voltak a további komplikációk elkerüléséhez. Kiváló beszéde végül másképpen is kifizetődőnek bizonyult: véglegesen is elfoglalhatta Coleman Trebor megürült helyét a Jedi Nagytanácsban.

Obi-Wan és Anakin nehezen alkalmazkodnak az egyenrangúsághoz, előbbi először gyanítja majd nem nézi jól szemmel a fiatal Jedi szerelmi viszonyát Naboo kormányzójával. Mégis úgy dönt, hogy nem szól egy szót sem, rábízva Anakinra a döntést és remélve, hogy barátja a végső pillanatban majd helyesen cselekszik. Az író frappánsan bánt a karakterek közötti dinamikával, Obi-Wan és Anakin folyamatosan csipkelődnek egymással és ezáltal megmosolyogtató pillanatokat szereznek az olvasóknak.

A legjobb az egészben, hogy rengeteg dologra ad választ a regény: tanúi lehetünk Obi-Wan és Ventress első találkozásának, magyarázatot kapunk arra, hogy a Jedik miért viseltek páncélelemeket a háború korai szakaszában és kiderül, hogy Cal Kestis és Jaro Tapal egyaránt ismerték Anakin Skywalkert, már azelőtt, hogy a HoloNet hősévé nőtte volna ki magát. Obi-Wan végül egykori tanítványa heccelésére szabadul meg vállig érő hajától és alakítja külsőjét A klónok háborújában megismerthez. De kaphattunk visszautalásokat Matthew Stover Sithek bosszújára és a KOTORRA is egyaránt. Úgy Obi-Wan, mint Anakin érzik Qui-Gon jelenlétét, amit nemigen tudnak hová tenni, bárcsak lett volna módjuk interakcióba kerülni az egykori mesterrel!

Ruug Quarnom egyike az utóbbi évek egyik legjobban megírt mellékszereplőjének. A neimoidi kommandós kívül jéghideg, de belül törődő mibenléte és hozzáállása miatt pillanatok alatt az olvasó egyik kedvencévé válik, amolyan Cato Neimoidiai Obi-Wan Kenobihoz hasonlít. A nő ugyanis végtelenül becsületes és rettenthetetlen, Asajj Ventress sem képes őt kizökkenteni. Bár kíváncsi vagyok a további történetére, majdhogynem biztos vagyok benne, hogy nem fogunk többet kapni ebből a páratlan katonából.

Továbbá megismerhetjük Mill Alibethet, az egyik zabrak Jedi növendéket, aki korához képest roppant érett és kifinomult empátiával rendelkezik az Erőben. Különböző színekkel látja maga előtt az aktuális lény szenvedésének a fokát és ez rendkívül hasznosnak bizonyult a könyv későbbi fejezeteiben.

Jó végre látni egy Anakinhoz hasonlító karaktert, aki szintúgy nem találja a helyét a Rend falain belül és a Kiválasztottal való kapcsolata csak még közelebb hozta az olvasóhoz Skywalkert. Végül Mill Rig Nema mesterrel tart, aki az egyik legfontosabb gyógyító a Jedik soraiban. Más forrásokból tudjuk, hogy Mill is egyike a 66-os parancs további túlélőinek, így aki megszerette a személyét – akárcsak én – roppantmód örülhet.

Természetesen ez a könyv sem lehet tökéletes. Bár Obi-Wan és Anakin együtt szerepelnek a kötet borítóján és fény derül az ügyre a Cato Neimoidián, de nagyon kevés a két protagonista közötti interakció, ami már csak azért is fájdalmas, mert az a kevés, ami mégis van páratlanul volt megalkotva. És természetesen, hála a magasságos Erőnek, ebből a kötetből sem maradhatott ki az arcátlanul erőltetett LMBTQ, ugyanis néhány röpke sor erejéig megismerhetünk egy Nővér nevű, transzfesztita klónt. Ez is kellett, mint banthavégterméknek a pofon, de a szinte csak férfiak mellett nevelkedő katonák között még el is képzelhető egy hasonló eset.

A Star Wars: Testvériség hihetetlenül hiánypótló alkotás és rengeteg kérdésre adott választ. Az író tökéletesen adagolta a festőien leírt akciójeleneteket és zseniális módon ábrázolta a karaktereket, a lehető legautentikusabban. Ez nem csak egy könyv, de élmény volt és ajánlom teljes szívemből nem csak az előzmények rajongóinak, de azoknak is akik ismerkednek ezzel a korszakkal vagy tartózkodnak tőle. Mike Chen kiválóan elvégezted a házifeladatot, az Erő legyen veled!

 

Anakin SkywalkerElőzménytrilógiaKönyvekLucasfilmMike ChenObi-Wan KenobiStar WarsStar Wars: Testvériség

Képek forrása: Lucasfilm

Még nem érkezett hozzászólás.