Sárkányok háza 2. évad kibeszélő

Felemás érzéseket váltott ki a Sárkányok háza második szezonja

---

A Sárkányok háza 2. évada az egyik legmegúszósabb projekt, amivel valaha szembesültem. Spóroltak a CGI-on, spóroltak a dialógusokon, egyszóval mindenen, ami számít. Bár végignéztem a szezont, és felvonultatott nagyon jó párbeszédeket, illetve egyetlen-egy, de mégis látványos csatát, ettől függetlenül is megannyi dologban csalódtam. Az alábbi cikkben kifejtem, hogy mi feszélyezett az évaddal kapcsolatosan. Ugyanezt videóban is megtekinthetitek az alábbi lejátszóra kattintva.

Spórolás

A sárkányokkal szúrták ki a szemünket, de az esetek többségében elmosódott, a messzeségben repülő bestiákat kaptunk. Vermithor, Caraxes, Syrax, Ezüstszárny, Tengeriköd, Sunfyre, Melys, Vhagar egyaránt jól lettek megvalósítva, de pl. Ezüstszárnynál maximumra kellett tolnom a fényerőt – az amúgy igencsak fényes képernyőn – hogy egyáltalán lássam a sárkány vonásait. A sárkányok változatosak, aminek én nagyon, de nagyon örülök, könnyű megkülönböztetni őket egymástól, de több fenevadat is csak pár másodperc erejéig láthattunk, akkor is nehezen kivehető jelenetben.

A sorozat spórolt a csatákkal is. Igen, tudom, hogy a következő évadban láthatunk majd többet is, de a HBO mintha készakarva késleltetné a nagyobb összetűzések képernyőre vitelét. Mintha arra számítanának, hogy a jelenleg igencsak sokba kerülő megvalósítások olcsóbbak lesznek 2 év múlva. Ami sajnos nagyon nem így van. Amin most spóroltak és kihagytak, az szépen felgyűlt a következő szezonra, s ha nem eddig, akkor majd ezután kell kifizetni azokat a ropogós dollármilliókat. Nem lett volna olcsóbb már most bemutatni néhány nagyobb eseményt? Ez nem spórolás, ez az elkerülhetetlennek a késeltetése.

A szövegkönyv felemás mivolta

Frusztrál továbbá a felesleges, rosszul megírt és látszólag csak a részek elnyújtására szánt párbeszédek jelenléte. Kiemelném, hogy ez nem mindegyik párbeszédre igaz, a dialógusok 70-80%-a tökéletesen lett megvalósítva. Rhaenyra és Alicent utolsó beszélgetése ezzel ellentétben karakteridegennek bizonyult, s olyan szinten borzasztó volt a szövegkönyv, hogy – ezt nagyon nehezen ismerem be – még Az akolitus c. sorozat szintjét sem ütötte meg. A színésznők jól játszottak nagyon, az érzelmeket megfelelően adták át, de az interakció csak akkor működött igazán közöttük, amikor hallgattak. Mert a forgatókönyvnek csúfolt szenny, ami ezt a dialógust jellemezte, majdnem rávett arra, hogy visszanézzem a Trónok harca 8. évadát, holott az az utóbbi évtized egyik legnagyobb csalódása. Corlys és Alyn diskurzusa érthető, de szövegkönyv szempontjából rosszul kiviteletett interakció, mely amúgy igencsak jó színészi játékkal volt megmentve.

Túl sok álmodozás

Daemon álmai feleslegesek voltak, mondjon bárki-bármit. Tudom, hogy a karakterépítés, a múlt tetteinek a felfogása és megbánása is belelátható a Sárkányok háza egyik legjobb karakterének kispadra ültetésébe. Mert ez nem a megbánásról szólt. Hanem a spórolásról. Nem kalkuláltam ki, de a 8 órás évadból kb. egy teljes óra játékidő Daemon démonok elleni harcaival ment el, melyet igazából egy 2-3 perces, erősen megírt és szenvedélyes hangvételű párbeszéddel is kiválthattak volna az alkotók. Emlékeztek még Jaime Lannister fürdőbeli kifakadására? Az a kb. 5 perces jelenet többet épített a karakteren, mint Daemonon a 2. szezon összes álmodozása.

Matt Smith egy zseniális színész, de az általa megformált szereplőt ebben az évadban az alkotók nem építették, hanem éppen fordítva bántak vele: lebontották. Az eddigi Daemon Targaryen senkire és semmire sem hallgatott, csak és kizárólag a saját becsületkódexére és megérzéseire. Hűséges volt Viseryshez, még akkor is, ha vágyott a koronára és a trónra. Nem álmok miatt, hanem azért, mert tudta, hogy van egy határ, amin még ő sem léphet át. A család, az mégiscsak család, Daemon az összes eddigi temetésnél összetört és sírt. De mi a fészkes fene volt a fináléban látható álomsor? Milyen fajta rajongói kiszolgálás ez, ahol odaraknak egy oda nem illő képsort, a Másokról, Daenerysről, a Három Szemű Hollóról?

Utána pedig Daemon térdet hajt Rhaenyrának, de mintha nem is a saját döntése vezérelné, hanem a sors és a 170 év múlva megtörténő Hajnal Csatája miatt tenné meg ezt. Megértem, hogy a varsafa hihetetlen mágiával bír, a Targaryenek képesek megálmodni a jövőt, de az egész összevágás felesleges tényező, Daemon előrelátja a halálát, közben Aemond pedig megtudja azt Helaenától? Milyen karakterek azok, akik készakarva futnak a halál markába? Értem én, hogy bizonyos szereplők képtelenek elkerülni az előre megírt sorsukat, de itt fixen ki lett jelentve, hogy miként és hol halnak meg, a következő évadban pedig valószínűleg úgy is éri utol őket a vég, ahogyan az elmondásra került. Olcsó húzás, karakterromboló, több szót nem is pazarolnék erre.

Lehetetlen a karaktereket szeretni

Ami még nagy gond, hogy nem rajongok a karakterekért, maximum megértem őket és sajnálom. Tyrion, Jaime, Jon, Sandor Clegane, Eddard Stark mind szerethető elemei voltak a Trónok harcának, részről-részre izgultunk értük és gyermeki rajongással követtük felnőttként is a történetüket. Ugyanez hiányzik a Sárkányok házából. Férfiasan beismerem, egyik karaktert sem szeretem igazán. Helaenát és Aegont sajnálom, őket közelebb hozták hozzánk ebben a szezonban, ezt frappánsan kivitelezték. Beismerem a Feketéknek szurkolok, de inkább az ügyük és az Alicenthiányuk miatt, mint a karakterek sokszínűsége révett.

Daemon egy komplex szereplő a Feketék részéről, de korábban ecseteltem, hogy mi volt ezúttal a problémám vele. Rhaenyra néha a legjoságosabb királynéni, a másik pillanatban közeli rokonokat – mindegy, hogy fattyakat – szolgál fel Vermithornak, miközben az őrökkel tartja vissza őket. Egyik pillanatban Rhaenyra besétál Királyvárba, hogy beszéljen Alicent fejével, amikor Alicent teszi meg ugyanezt, akkor meg már visszakozik és Aegon fejét akarja.

Alicent és Rhaenyra...

Hogy mit műveltek Alicenttel, arra szavak is alig vannak. Az még hagyján, hogy a könyvbeli anyakirályné egy gonoszabb, kegyetlenebb, de éppen emiatt tökösebb és a gyerekeit jobban szerető anya volt. De ez az évad még az előző évad Alicentjét is lerombolta, a készítők mindent megtettek, hogy megutáljuk a karaktert. Alicent egy példátlanul rossz anya, aki mindent hátradobna a saját élvezeteiért. Ő egy áldozat, azt megértem, de mégiscsak egy édesanya.

A Rhaenyrával folytatott utolsó párbeszéd során egyszerűen Aemond vesztéről beszél, s nem kíván kiállni amellett az ügy mellett, ami az ő ostobaságából keletkelett. Ugyanis, ha tényleg bűnbakot akarunk keresni, akkor kijelenthetjük, hogy a polgárháború legnagyobb bűnöse Alicent, mindent megtett másfél évadon keresztül, hogy tomboljon a háború, haljanak a Feketék és a gyerekei legyenek az örökösök – pontosabban, ő maga maradjon hatalmi pozícióban.

Amint összedől a kártyavár és Alicent látja, hogy bizony rá már nincs szükség Viserys óta, a saját fiát, sőt a teljes családját is feláldozná a menekülés és a Rhaenyrával való kibékülés nyomán. Hát most kell békülni? S ez nem a karakterek hibája, ez nem is George R.R. Martin hibája. Ez a forgatókönyvírók hibája, mert képtelenek konzekvens karaktereket a képernyőre varázsolni, s erőltetik ezt az elcsépelt cuki románcszerűséget, amivel sajnos nem több, de jóval kevesebb a széria.

Ugyanott, ahol a part szakad

Aemonddal méltó módon bántak szerintem, sőt, az összes zöld gyerekkel, Helaena jóval több szerepet kapott, mint az eredeti forrásanyagban, aminek nem kicsit örvendek. Az összes többi karakter is hű maradt önmagához, s a könyvbeli verziójához egyaránt, de a három mindenkori protagonista, Rhaenyra, Alicent és Daemon a legszebb kifejezéssel is el lett kúrva. Nem kicsit, nagyon.

Rengeteg dolog tetszett, azokat el is mondtam a kibeszélőimben. Talán túlságosan is elnéző lehettem, de vártam a nagy robbanásra a hetedik résztől. Ez meg is történt, a Vörös Vetést sokkal jobban nem vihettél volna képernyőre – Csalán miatt továbbra is neheztelek a készítőkre.

Utána vártam, hogy legalább valamelyik csata kezdetét lássuk, de ez elmaradt. Az első évad végén a Feketék és a Zöldek felkészülte a kőkemény háborúra. A második évad végén a Feketék és a Zöldek szintúgy felkészültek a kőkemény háborúra, melyből mennyit is kaptunk? Varjúpihenőt, ami igencsak látványos volt, de ennyiben merül ki a kontinenst is kettétépő polgárháború.

A jelmezek, a zene, az új karakterek egyaránt jól működtek, legalábbis többnyire. A forgatókönyv sem volt katasztrofális, de az évad utolsó 2-3 részében valamiért aludni küldték az addigi írót és felfogadták a mesterséges intelligenciát. Hát fene tudja mi történhetett őszintén. A tempó azonban borzalmas, az évad összes történése 4 részbe is beleférne, úgy, hogy maradna idő úgy az akcióra, mint a drámára. Felesleges összekötni a rajongói kiszolgálás érdekében ezt a sorozatot a Trónok harcával, főleg a Másokat és Daeneryst mutatva, amikor tudjuk, hogy mennyire lagymatag volt a lezárásuk. Ezzel boldoggá nem sok nézőt tettek szerintem, de tényleg örülök annak, akit igen.

Összegzés

Lenne még mit kiemelnem, de talán így is túlságosan negatívra sikeredett a videó. A színészi játékra ritkán lehet panasz, talán a Rhaenát alakító színésznő az, aki zs-kategóriásnak tűnik, s Jace párbeszéde Ulffal is nagyon mesterkéltre sikeredett. Nem lett katasztrófális az évad, de jobb sem volt az elsőnél, s bár látványosabbnak bizonyult (csatajelenet és rengeteg sárkány), a dráma nem bizonyult érdekfeszítőnek, fontos karaktereket ültettek kispadra és elnyújtották a szezont. Az első évadnál is éreztem, hogy az a 10 rész elférne 7-8 epizódban, a második szezon azonban 4 óra alatt is elmesélésre kerülhetett volna. De legalább az első szezonban kb. 20-30 évet dolgoztak fel és sűrítették egy évadba, míg itt néhány hét eseményeit nyújtották a végtelenségig. Valószínűleg értitek, hogy mire gondolok.

 

Game of ThronesGeorge R.R. MartinHBOHouse of the DragonRhaenyra TargaryenSárkányok házaTargaryenTrónok harca

Képek forrása: HBO

Még nem érkezett hozzászólás.