Sapkowski zsenialitása - Vaják III. - Tündevér

Intrikák, humor, rengeteg Ciri - Ilyen lett a Vaják III. - Tündevér!

2024. 03. 06. 00:00

Sapkowski zsenialitása - Vaják III. - Tündevér

Megosztás

Hirdetés

Így vagy úgy, de többségünk érintkezett már a Vaják (The Witcher) univerzumával. A Netflixes sorozat eleinte elsöprő sikert aratott, a játéksorozat 3. része pedig örökre beírta magát a legjobban kidolgozott RPG-k történelmébe. Megannyi képregény is készült a témában, ezek közül párat már be is mutattunk az oldalon. Azonban fontos megemlíteni, hogy a Vaják betonerős alapokon fekszik: a Witcher atyja, Andrzej Sapkowski nem kevesebb, mint nyolc könyvet írt, ezek közül 5 számozottat. Az író elhíresült a pimasz hozzáállásáról és a sokszor önhittségnek is betudható magabiztosságáról, de olvasva a szériát hamar ráébredünk, hogy Sapkowskinak bizony van mire büszkének lennie. Lássuk hát, milyen lett az első számozott könyv, a Tündevér!

Sapkowski zsenialitása az általa megalkotott karakterekben rejlik

Bár a cikk konkrétan a Tündevér c. regényre fókuszál, de Sapkowski összes művével kapcsolatosan kijelenthető: páratlanul megírt és kidolgozott karakterek egész sorát köszönhetjük neki. Ríviai Geralt, Cirilla hercegnő, Vengerbergi Yennefer, Triss Merigold, Kökörcsin képezik a tengelyt, így nem meglepő, hogy egy sikeres fantasy sorozat főszereplői, de sokszor olybá tűnik, hogy a legjelentéktelenebb szereplőt is gondosan vetették papírra. Így nem csoda, hogy a lengyel író azóta országa üdvöskéjévé, könyvsorozatának főszereplője pedig fiktív mivolta ellenére is Lengyelország egyik legnagyobb ikonjává nőtte ki magát.

Az utolsó kívánsággal és A végzet kardjával ellentétben a Tündevér már teljesen lineáris, egy összefüggő történetet mesél el. Bár az előző mondatban említett két kötet érdekfeszítő és emlékezetes novellákat vonultatott fel, mégis felüdítő látni, hogy az író végre valóban építkezni kezd. Mármint építkezett, ugyanis egy 1994-es regényről beszélünk, bár ez az aktualitását tekintve irreleváns, mivel egy alternatív középkorban játszódik és ebből kifolyólag sosem fog "kiöregedni."

Ha elszeretnénk helyezni időrendben a kötetet, akkor fontos megemlíteni, hogy nagyjából két év telt el Ciri és Geralt, a Meglepetés gyermek és a Fehér Farkas első nagy találkozása és Nilfgaard Cintra elleni támadása óta. Most vihar előtti csenddel átitatott béke uralkodik a Kontinensen, az Északi Királyságok és a támadó fél között aláíratott a fegyverszünet.

Szinte minden egyes kritikámban vagy élménybeszámolómban kiemelem, hogy nem fogok spoilerekbe menni. Egy olyan regény elolvasása után, mint a Tündevér azonban képtelen vagyok lelőni egy-két poént, ezért figyelmeztetném a kedves olvasót, hogy a következő sorok SPOILER-eket tartalmaznak!

Nem szeretnék finomkodni: egyszerűen imádtam a karakterek közötti interakciókat. A regény legfőbb szereplője kérdés nélkül Ciri és bár ez a Geralthoz szokott és érte rajongó olvasókat elijesztheti, meg kell nyugtatnom mindenkit: a Meglepetés gyermek végtelenül szerethető protagonistának bizonyult. A könyv során Cirillát úgy a többi szereplő, mint a körülmények edzik. Geralt és a többi vaják a közelharci képességeit és a különböző szörnyek viselkedését adják át a lánynak; Triss Merigold szembesíti Cirit és a többi Kaer Morhen-i lakost, hogy Cintra örököse bizony egy lány, az azzal járó nehézségekkel és cicomákkal együtt. Nenneke az olvasás és betűvetés tudományát adta át a lánynak, Yennefer pedig azon ügyködik, hogy az olykor zabolázatlan, máskor előbújni sem akaró varázsképességeit csiszolja. Még a Yarpen Zigrinnel való rövid utazás is tanulsággal bírt Ciri számára: esetenként lehetetlen semlegesnek maradni, vajákként is állást kell foglalni két egymásnak feszülő fél között.

A fenti bekezdés végtelenül leegyszerűsíti Ciri kalandját, de még vázlatszerűen is láthatjuk, hogy a lány hatalmas fejlődésen ment keresztül egyetlen-egy regény alatt. Ami talán még a karakterépítésnél is dicsérendőbb, az a párbeszédek minősége és természetessége. Cseppnyi túlzás nélkül kijelenthetem, hogy Sapkowski az egyik legjobb dialógusíró a szakmában, emellett azt is kiemelném, hogy nincsenek felesleges leírások és lefutott körök, az író pontosan annyit bíz az ember képzeletére, amennyit szükséges. A regény sötét settingje és témája ellenére a Yarpen Zigrin és a Ciri közötti párbeszédek szó szerint élvezetesek voltak és nemegyszer megmosolyogtam a törp és a kislány közötti interakciókat. A humor meglepően jóra sikeredett, elég csak a Dijkstra - Kökörcsin interakcióra gondolni, ahol a két fél úgy hazudozik egymásnak, hogy az sem egymás, sem pedig az olvasó előtt nem marad rejtve.

Ez nem egy akciódús kötet, a karakterépítés lelassította a történet folyását, de lehetetlen emiatt neheztelni az íróra. Az intrikákkal teletűzdelt haditanács bemutatta számunkra a királyságok sokszor érzéketlen háttérmunkálatait, és tisztázta az olvasó előtt, hogy miként tekintenek Cirire. Bár Geralt a lehető legkevesebb szerepet kapta, ez nem ment a regény róvására, a pimasz és hihetetlenül szerethető Ciriből a végtelen se elég. A regényt csak úgy faltam és ezt is Sapkowski számlájára írnám: a Tündevér az elejétől a végéig egy lebilincselő történetnek bizonyult.