Mit köszönhetünk a Narutonak?

Megannyi tanulsággal szolgál a két évtizednél is idősebb történet

---

Hirdetés

"Az önmagunkba vetett hitünk legyőzi a sorsot."

Talán senkinek sem kell elmagyaráznom, hogy kicsoda pontosan Naruto. Tudjátok, a szőke és nagyszájú kisgyerek, aki állandó jelleggel szerepelt az Animax és a Cartoon Networkön sugárzott animében, valamikor a 2000-es évek elején. A Naruto első epizódjait 2002-ben, tehát már 22 éve adták ki először japán szinkronnal és 2017-ig sugározták, nem kevesebb, mint 720 epizódban bemutatva a Kishimoto Masashi által megálmodott történetet.

Feleslegesnek érzem hosszan taglalni a sorozat történetét, nehéz lenne több száz epizód komplex cselekményét egyetlen-egy cikkbe sűríteni. Leginkább azt szeretném ecsetelni, hogy milyen érzéseket adott át a Naruto és milyen tanulságokat vonhatunk le ebből a közel sem hibátlan, de mégis csodálatos műből.

A Naruto arra tanít, hogy csak az marad vesztes, aki nem akar küzdeni a sorsa ellen

A Naruto felvonultat megannyi zsenit, akik felülmúlhatatlan magabiztosságuk, felnőttes hozzáállásuk vagy éppen családi örökségük révén emelkednek ki a többi nindzsa közül. Ilyen például jópár Uchiha is (Sasuke, Itachi, Madara stb.), vagy más klánok szülöttei:  Hyuga Neji, Senju Hashirama, Hatake Kakashi és még sorolhatnánk. Ők már gyerekkoruktól fogva odavernek csapattársaiknak, akik között séma szerint megtalálható az adott kor lúzere is. Uzumaki Naruto, Jiraiya, Uchiba Obito, Rock Lee pontosan ilyen vesztesek, gyakran alulmaradnak a született tehetségekkel szemben és csak rengeteg erőfeszítés által képesek tartani a szintet vagy éppen utolérni riválisaikat.

Rock Lee nemegyszer kijelenti, hogy ő gyökér úgy a ninjutsuhoz, mint a genjutsuhoz, egyedül a pusztakezes harc, a taijutsu megy neki, de még abban is felülkerekedik a nála jóval tehetségesebb és a byakugannal rendelkező Neji. Végül Lee megmutatja, hogy milyen fából faragták, legalábbis ő maga faragja és csiszolja magát az általa vagy Guy sensei által kitalált legnagyobb kihívásokkal szembenézve, egészen addig, amíg Avarrejtek egyik legkiválóbb és legfélelmetesebb nindzsájává lép elő.

Obito és Naruto esetét talán kár részletezni, ők már-már az isteni szintet súrolják a történet vége felé, ellentmondanak az előre meghatározottnak tűnő sorsuknak, hiába maradtak alul a jóval gőgösebb és elismertebb riválisaikkal szemben pályafutásuk legelején.

A Naruto megtanít minket arra, hogy mások nézőpontját is elfogadjuk

Bár klisésnek tűnhet a mondat, de a Naruto nézése során ráeszmélünk, hogy a saját szemszögéből mindenkinek igaza van. A leghatalmasabb gonosztevőket is számukra nemesnek tűnő cél motiválja, hogy tetteik nem csupán kegyetlenek, de egyenesen undorítóak is, mégis a nagyobb jó érdekében cselekednek.

Ahhoz, hogy állást foglaljunk egy vitában, nagyon fontos, hogy mindkét fél nézőpontját ismerjük. Könnyen igazat adhatunk a pozitív karakternek, de kiderülhet, hogy az antagonista motivációja is helytálló. Így pl. Gaara először - nem fogalmazok finoman - egy utolsó görénynek tűnik, a köré épülő részek azonban ráébresztik a nézőt arra, hogy a kisfiú igazából sosem kapott valódi szeretetet, a rokonai és édesapja is elítélték a benne lakozó szó szerinti démon miatt.

Az Akatsuki bűnszervezet motivációja a háborúk, az éhínség, tehát az emberi gyötrelem eltörlése, mégis brutális pusztítást, gyászoló embereket hagynak maguk után. Az ő esetükben a cél véletlenül sem szentesíti az eszközt, az alapvetően nemes szándék kivitelezése megkérdőjelezhetőnek bizonyul, rá kell ébredniük arra, hogy a félelemmel való irányítás közel sem egy hatékony megoldás.

A Naruto nem csak tanít, de lelkileg is segíti a nézőt: hihetetlenül összetett és kényes témákat boncolgat

Lehetetlen felsorolni a Naruto által boncolgatott, összetett témákat. Az animében többek közt szó esik a diszkriminációról, a magányról, az önfeláldozásról, a határtalan szenvedésről, a nemi egyenlőtlenségről, a viszonzatlan szerelemről, a kitartásról, a barátságról - igazából minden egyes komplex témakör terítékre kerül és készít ki lelkileg úgy, hogy könnyes szemmel nézzük a hányattatott sorsok fájdalmasan realista bemutatását.

Az anime legnagyobb üzenete mégsem a fentiek egyike, hanem a végtelen kitartás és a céljaink eléréséhez szükséges erőfeszítés meghozása. Kevesen indulnak előnnyel az életben, rajtuk kívül kizárólag az az ember képes kiemelkedni, akit hajt a tettvágy és példátlan elhatározással néz szembe képletes démonjaival és hagyja hátra a múltbeli sérelmeit és kirekesztettségét.

A karakterek többsége olyan szintű atrocitásokkal néz szembe, amit a valóságban kevés ember lenne képes megemészteni. Az alkotó gyakran túlzóan mutatja be az elképzelhetetlenül gyötrelmes életutakat, de talán pont az a célja, hogy elbagatellizálja a néző mindennapi problémáit. Nyilván ezt nem a szó pejoratív értelmében mondom, de melyik gyerek szomorkodik azon, hogy karót kapott az iskolában, amikor a képernyőn látható 12 éves fiatalt szörnyetegnek csúfolják az iskolában?

Mennyire súlyos az, hogy a kollégánk beszólt a cégnél vagy egymás után három piros lámpát kapunk, ha közben mások szerelmét a szemük láttára ölik meg a képernyőn? Mennyire nehéz este elhatározni magad arra a röpke másfél-két óra edzésre, amikor Rock Lee szilánkosra tört csontokkal is majdnem száz fekvőtámaszt csinált a Gaara elleni harc után?

Nyilván, a Naruto csak egy kitaláció, de ettől függetlenül is több, mint két évtizede segít abban, hogy a kisgyerek ne érezze magát egyedül az iskolában, vagy éppen a felnőttnek, hogy ne lássa kilátástalannak az életét. Vajon hány embert motivált az adott nap túlélésére az, hogy nálánál jóval hányatottabb sorsú karakterek is boldogulnak kemény elhatározás és munka által?

Hogy mennyi embert őrzött meg a szuicid gondolatoktól a Naruto, arra valószínűleg nincsenek és nem is lesznek esettanulmányok, sem pedig statisztikák. De abban egészen biztos vagyok, hogy ahányszor felcsendül egy-egy gyönyörű, jól ismert és szívbemarkoló zene, akkor mind a mai napig nosztalgikusan hallgatjuk azt. Abban is biztos vagyok, hogy ahányszor az egykori néző a Naruto által megmentett karakterekre gondol, mosollyal az arcán teszi azt. Mert a sárgahajú hülyegyerek a megrajzolt szereplőkön túl nekünk is rengeteget segített, megmutatta, hogy bizony nem vagyunk egyedül. Minden egyes embernek szüksége van egy Narutóra az életében. Még ha nincs is tisztában ezzel.

Hirdetés

AnimeKishimoto MasashiNarutoNaruto ShippuudenRock LeeTV TokyoUchiha SasukeUzumaki Naruto

Képek forrása: TV Tokyo