Indián olaj: Megfojtott virágok kritika

A legendás rendező újabb filmet készített, de vajon, hogy sikerült?

2023. 11. 02. 00:00

Megosztás

Hirdetés

Martin Scorsese-t korunk legjobb rendezői közt tartják számon és rengeteg ikonikus film fűződik a nevéhez, mint például a Taxisofőr, A viharsziget, a Nagymenők, A Wall Street farkasa, de még számos alkotást ide lehetne sorolni. Az is nyilvánvaló, hogy a rendező szívesen dolgozik együtt Leonardo DiCaprióval és Robert De Niróval, akikkel ismét fába vágta fejszéjét és elkészült legújabb filmje, a Megfojtott virágok.

A történet dióhéjban annyi, hogy a huszadik század fordulóján az olaj mesés vagyont hozott az oszázs törzs tagjainak, szinte egyik pillanatról a másikra valóságos krőzusok lettek. Az őslakosok pénze azonnal felkeltette a fehér nyerészkedők figyelmét, akik kezdetben megtévesztéssel, zsarolással és lopással próbálták őket megrövidíteni, majd gyilkossághoz folyamodtak.

A film David Grann azonos című regényén alapul, amellyel Scorsese már 2017-ben elkezdett foglalkozni, viszont más volt az elképzelése, inkább az FBI-t előéletét szerette volna bemutatni. Ehelyett kaptunk egy borzasztóan drámai és tragikus szerelmi történetet, amit egyáltalán nem bánunk. A Megfojtott virágok nem való mindenkinek, ezt már most le kell szögezni. Az Oscar-díjas rendező munkásságára jellemző szokott lenni a vontatottság és a bődületesen hosszú játékidő, ez pedig most sincs másképp, mivel a film 3 óra 26 perces és ez bőven rátesz egy lapáttal arra, hogy egyes embereknek vontatott legyen. Ezzel az állásponttal valahol egyet is lehet érteni és merőben hosszúra sikerült az alkotás. Amikor már kezdene lezárulni a történet, a rendező elkezdi minimálisan bemutatni az FBI kezdeti életét. Ez a szekvencia is természetesen érdekes volt, azonban rövidebbre kellett volna zárni.

A történet kiválóan építkezik, szépen lassan, de minden percét öröm nézni. Rengeteg fordulatnak, drámának és tragédiának lehetünk szemtanúi a film során, amelyek közepette nem meglepő, ha mi magunk is elhullajtunk pár könnycseppet. Az már önmagában elég szomorúságot tartalmaz, ahogy a fehér emberek viselkedtek az őslakos indiánokkal szemben és a film is értelemszerűen erre épül, viszont még drámaibb fordulatot ad a cselekménynek az, hogy DiCaprio karaktere kihasználja indián feleségét a pénz megszerzése miatt.

És ha már a legendás színész, akkor folytassuk vele, mert van miről beszélni a karaktere kapcsán. DiCaprio egy teljesen új oldalát mutatta meg Ernest Burkhart szerepében és ez még egy nyomós okot ad arra, hogy korunk egyik, ha nem a legjobb színészeként tekintsünk rá. Csodálatos alakítást nyújt és irgalmatlan nehéz szerepet kapott, hiszen egy kétszínű szerető apát és egyben egy borzasztóan ravasz, pénzéhes figurát kellett megformálnia. A színész könnyedén vette a nehézséget és lenyűgöző a teljesítménye. Karaktere nyilvánvalóan nem a jófiúk szerepkörét erősíti, de ez egyáltalán nem baj, mert DiCapriónak mindig is jól álltak az összetett, rossz szerepek. Elég, ha csak a Django elszabadulra gondolunk.

A színészeknél maradva, még említést érdemel Robert De Niro, aki önmagához képest az elmúlt évek legjobb alakítását nyújtja. A színész mondhatni, hogy elkallódott és rettenetes filmekben vállalt szerepet, azonban végre ésszerűen gondolkozott és ismét megcsillogtatta, hogy mennyire tehetséges. Az ő figurája is szintén nagyon érdekes, aki a fő antagonista szerepét tölti be a filmben és kihasználja a rézbőrűeket, a rossz oldalra csábítja DiCaprió karakterét, akivel közösen borzasztó dolgokat követnek el a pénz befolyása érdekében.

A film az 1920-as években játszódik és az ehhez köthető díszletek, ruhák pazarul lettek megalkotva. Teljesen beleillik az összképbe és csak még jobban emel az alkotás minőségén és színvonalán. Nagyon látszik, hogy a híres-neves rendező, Martin Scorsese szívét-lelkét beletette alkotásába, aki majdnem egy hibátlan művet tett le az asztalra.

VÉGSZÓ

Összeségében a Megfojott virágok az év egyik legjobb filmje lett, amely nagy eséllyel pályázhat az Oscar-díjra, akár maga a film, de a színészek egészen biztos. Egy hihetetlen drámai történetnek lehetünk szemtanúi, amely Scorsese újabb remekműveként lesz ismert és egyedül csak azt lehet sajnálni, hogy kicsit túlnyújotta a játékidőt.