Knuckles - Kritika!

A Knuckles nem untatott minket egy percig sem, sok Hollywoodi stúdió vehetne leckéket a sorozatról

---

A családi mozi egy igen nehéz műfaj. Noha elsőre nem is tűnik annak, azért meglennék lepve ha valaki fel tudna sorolni az utóbbi évekből legalább 5 olyan mozit, ami tényleg képes volt kiszolgálni az egész család filmes igényét. Az animációs mozik közül is nagyon ritka, amit mindenki felhőtlenül tud élvezni, hiszen míg a világ piacvezető franchisea, avagy a Minyon apokalipszis, csupán a legkisebbekhez szól, addig a Pixar meséi inkább untatják a piciket, de annál inkább köti le a felnőtt közönséget. Régen voltak igazán klassz családi mozifilmek, mint a Kelekótya karácsony, a Shrek és Jégkorszak animációk, a Tucatjával olcsóbb, Nanny McPhee – A varázsdada, a Charlie és a csokigyár vagy a teljes Harry Potter nyolcas.

Sajnos ez a műfaj… igazából nem kihalt, sokkal inkább átalakult. Leginkább a streaming térhódításnak köszönhetően, azt pedig senkinek sem kell bemutatni hogy például a Netflix milyen minőségben gyárt nem csak családi, de BÁRMILYEN filmet. Vígjáték, akció, fantasy, de még olyan címekhez is sikerült teljesen felejthetetlen adaptációt készíteni mint a Witcher. 

Mondhat bárki bármit: Az éppen a covid járvány kirobbanása előtti hónapban bemutatott Sonic – A sündisznót nem hiába kísérte egy… kvázi örömünnep, ugyanis nem csak családi és félig animációs filmként állta meg a helyét, de a játék adaptációk sorából is kitűnt. No egyáltalán nem azért mert amúgy a Sonic egy mestermű lenne, hanem mert a felhozatal olyan, amilyen. Egyébként így 4 évvel később egy Dungeons & Dragons és Fallout után is azt kell mondjuk még mindig elég szarul áll ezen adaptációk átlaga, amit egyáltalán nem húzott fel a 2022-es Sonic folytatása, ami gyakorlatilag az elsőt játszotta újra, nagyobb téttel, és egy hangyász sünnel, aki amolyan Klábör Leng típusú ellenfélre emlékeztett a Rocky 3-ból.

Mint az a Halálos iramban filmek esetében is lenni szokott, az ellenfél végül családtaggá válik, és a főhősök csapata erősebb mint valaha.  Ő volt Knuckles, akinek kicsit együgyű karakterét úgy ítélte meg a Paramount, hogy érdemes egy saját limitált szériára, amíg karácsonyig meg nem kapjuk a főkarakter harmadik filmjét.

A történet szerint Knuckles a Robotnyik utáni csata után nem nagyon tud mit kezdeni kisvárosi életével, és temérdek szabadidejével. Sehol egy újabb gonosz, egy küldetés, egy megvívandó háború, azaz; semmi tennivaló. Csak a pihenés. Hősünket azonban meglátogatja egy szobafogsággal teli nyári délután egyik őse, aki újabb célt ad a hangyász sünnek, azaz neveljen harcost a város együgyű, de jószívűen buta sheriféből, aki nem más mint Wade, akinek egyetlen álma, hogy kiváló bowlingos legyen. 

A Knuckles nem hazudtolja meg melyik filmsorozat mellék története. A sztori egyszerű, de tanulságos utat tesznek meg hőseink. A karakterek jól vannak megírva és a 80-as 90-es évek popkultúráját úgy használja…egyébként mind említés mind narratív szempontból- hogy az kiemelkedő. Annak tekintetében meg főleg hogy ezen korszakok megidézése, filmjei és zenéi mára már valódi klissék lettek, de itt egyáltalán nem zavaró. A Knuckles sorozat most sem olyan cím, amin halálra fogja magát mindenki nevetni, de meglepően sok poén talált be, igaz, ezúttal lehet, hogy a kisebbek fognak csak igazán sokat hahotázni, de nem volt extra kínos. 

A karakterek útja, fejlődése, pedig olyan ügyesen és hitelesen van végig vezetve, hogy azért igencsak sok Hollywoodi stúdió vehetne leckéket a Knuckles szkriptjétől. 

Ezek már mind önmagukban is ajánják a Knuckles sorozatot, de ami miatt igazán aggódtunk, hogy míg a Sonic a maga 100-120 percével nem érződött soknak, és erőltetettnek, de itt mégiscsak közel 180 percnyi szórakozásról beszélünk, ami… literes kólával is sok, sós nasival pedig pláne. Mivel sorozatról beszélünk, így nyilván nem kell egybe végignézni mint moziban, azonban mi egyszerre daráltuk le a hat epizódot és óriási meglepetés volt: A Knuckles nem untatott egy percig sem. Nem csömörlöttünk meg tőle, hiszen bár a sztori folyamatosan megy előre, azért mégis epizódikusan haladunk előre, ennyi változatos cselekmény és helyszín pedig mindvégig szórakoztató volt. 

A CGI azért persze nincs mindig a helyén, mondjuk ezzel már a Sonic 2 esetén is volt probléma, hiszen bár nem borzalmas az animáció, de igen kilóg a CGI szőlő vagy az, hogy a pusztító lézernyalábokat…vagy micsodákat ha emberre lövik az repül 60 métert, de ha a bowling pályára, akkor azon meg se látszik. Mégis egyértelmű, hogy mindenkinek ajánljuk, főleg ha szerettétek a Sonic filmet, és nem vártok tőle többet azoktól.

Részünkről azért mégsem gondoljuk hogy annyira nagyon kellett ez a sorozat a palettáról, hiszen még érződik rajta hogy ez csak egyfajta visszaigazolás keresés a Paramount részéről, hogy ez a franchise mennyire működik még, érdekli-e az embereket ha folytatják? Nyilván a Sonic egy igen sikeres cím jelenleg, amire hatalmas szüksége is van a Paramountnak, de nem érezzük, hogy hosszútávon azért annyi minden lenne ebben a sorozatban.

Karácsonykor érkezik a harmadik mozifilm, ami amúgy a Mufasa filmnek lesz a konkurenciája, de ha nem váltanak stílust, gonoszokat és történetet, akkor nem biztos, hogy ebből  az amúgy abszolút jól eső limonádéból túl sok még lecsúszni. Mert ha összességében, kicsit távolról nézzük a dolgot, egyértelmű hogy a Knuckles lényegi elemeiben egyáltalán nem különbözik a Sonic első részétől, pláne a másodiktól. Ha pedig a decemberi harmadik rész sem lesz több, mint a jelenleg létező 3 alkotás… akkor is egy kellemes mese lesz, csak lehet, hogy az igazán nagy filmes univerzummá váláshoz - amire egyértelműen törekednek- nem lesz elég csupán még egy; újrajátszás.

KnucklesKnuckles sorozatParamountSonic

Képek forrása: Paramount+

Még nem érkezett hozzászólás.