Maga a téboly - Joker: Kétszemélyes téboly kritika

Egyáltalán nem méltó folytatás...

---

2019-ben Tod Phillips rendező alaposan megkavarta a képregény filmek… alapvetően egyhangú állóvízét, mikor leszállította az egyik, ha nem a legismertebb képregény gonosz önálló történetét, a Jokert. Az addig csupán a vígjátékai által azonosított direktor volt már jó formában - mint mikor Másnaposok és Terhes társaság címen gyártott komédiát, - de olyan szutykokat is köszönhetünk neki mint a Balek suli vagy a Project X, vagy ide jöhet még a Másnaposok 2 és 3 is, szóval...Nem feltétlen tőle számítottunk arra, hogy egy 70-es évekbeli Scorsese mozikat megidéző hangulatot fest a mozivászonra, arra pedig pláne nem, hogy ecsetvonásai meghatározzák a filmgyártást, legalábbis egy részét. Egy olyan képregényfilmes viszonyítási alap lett, mint a zsáner korai darabjai, a kétezres évek hajnalán.

A Joker az egyetlen olyan blockbuster ami ennyire emberi módon, testközelségből mutatta be egy beteg elme szembenállását a társadalommal, vagy ha jobban tetszik; a rendszerrel. Vérfagyasztó ahogyan látjuk, egy beteg ember küzdelmét a körülményekkel, egy olyan Gothamben, amit teljesen eláztat a szemét és a patkányok, nem mellesleg ahol a szegények és a gazdagok közötti szakadék egy konkrét forradalom katalizátora, és ahol az sem elég ha a politika azt ígéri, hogy "ha engem választotok biztos, minden jobb lesz".

A Joker nem azért jó, mert bármi mellett is állást foglalna. Sőt. Lehetetlen Joker személyével szimpatizálni, hiszen bár a film egy pontján tényleg lesajnáljuk, ugyanakkor az a szélsőség amit Thomas Wayne képvisel, amikor arról beszél, hogy a szegények csak irigyek, hogy nem tudták megcsinálni maguknak a fényűzést…ugyanúgy ott van Arthurban, akit persze átvitt értelemben és szó szerint is jó erősen megtapos az élet, de egy szikra elegendő volt ahhoz, hogy élvezetből gyilkoljon. Ráadásul az akarva akaratlanul létrehozott forradalma sem rendelkezik céllal, csupán a bohóc herceg piszkosul élvezi a káoszt, aminek a motorja az ő hármasgyilkossága.

Egyébként 5 év távlatából a Joker ugyan még mindig egy óriási bravúr, azóta is példátlan filmélmény, ugyanakkor sajnos 2019 óta romlott annyit a világ, hogy az erőszak ábrázolása már nem hökkenti meg annyira nézőt mint annak idején. A metrós jelenet a lövöldözést leszámítva igazából egy átlagos kedd reggel a kettes vagy hármas metrón, és nem kevés elmebeteg gyilkosról lehet amúgy is egyre többet hallani. Emellett rengeteg másik film és sorozat is olyan szinten emelte az ingerküszöböt, hogy aki mondjuk ma nézi meg a Jokert, nem biztos hogy bármilyen hatással is lesz rá, a mozi egyébként KEGYETLEN utolsó harmada. 

A Joker jött, látott, és elsöprő sikert aratott. Nem fűztek hozzá még a stúdiónál sem ekkora reményeket, viszont 1 milliárd felett zárt világszinten. Így - habár a stúdiónak kellett noszogatnia a rendezőt és a főszereplőt - egyértelmű volt, hogy Joker történetét tovább kell vinni, a kérdés csak az volt, hogy hogyan folytatnak egy közel tökéletes mozit. Az első viharfellegek már akkor megjelentek, amikor a film bejelentésre került, és Tod Phillips elmondta, hogy bizony egy musical képében kapjuk meg a folytatást. Ezt aztán megváltoztatták, hogy mégsem lesz az, aztán vissza, hogy de Musical lesz, de aztán mégsem… Ami viszont már egyértelműen sok rosszat vetített előre, hogy bár bíztak annyira a filmben hogy szeptemberben bemutatták a Velencei Filmfesztiválon, onnan viszont nem azok a vélemények érkeztek, amiket valószínűleg vártak az alkotók, hiszen akkor mindenbizonnyal embargós lett volna.  Mindenesetre egyébként az első kritikák amúgy a 2019-es első rész esetében is meglehetősen megosztóak voltak, de azért nyilván aggódtunk egy kicsit a filmért, hiszen egy rettenetesen gyenge mozis éven vagyunk túl, ahol azért ha valami, akkor a Joker mindenképp annyira kell a vásznaknak mint az a bizonyos falat kenyér. Viszont látva a Kétszemélyes téboly című filmet, őszintén megvallva amíg Joker ilyen formában van, addig a világon semmi jogosultsága nincsen hogy foglalja a mozivásznakat.

A sztori két évvel azután veszi fel a fonalat, hogy Arthur Fleck megölt mindössze négy hét leforgása alatt HAT embert is, és amikor a sorsába beletörődő Joker egyetlen öröme a létezésben, a börtön udvarán az őröktől tarhált cigaretták. Egy nap, miközben az ügyvédéhez viszik át az objektum egyik szárnyából a másikba, megpillantja Lady Gagát, vagyis azt a Harley Quinnt, aki újra felébreszti Arthurból a rettegett bóhocherceget, Jokert. Innentől kezdve ők kéz a kézbe énekelgetnek, meg persze ez a szerelem lesz a motorja Arthur újabb felemelkedésre való törekvéséhez. És innen vagyunk gondban, mert persze mondhatnánk azt, hogy innentől kezdve majd a dolgok bonyolódnak, és hogy a gyenge cselekmény ellenére egyébként jó a film, de azzal teljesen arcon köpnénk saját magunkat, mivel a Joker: Kétszemélyes téboly egy pofátlan, megúszós lábjegyzete az első filmnek, aminek abszolút joggal megkérdőjelezhető a létjogosultsága.

Vegyük először a két főszereplőt, vagyis a szerep által Oscar - díjra jutalmazott Joaquin Phoenix Jokerét, és a Lady Gaga által megformált Harley-t. 

Alapvetően két rettentő tehetséges színészről beszélünk egyébként, akik teljesen nyilvánvalóan ezúttal is remekül játszanak, ehhez nem férhet kétség. Azonban, ha feltesszük a kérdést hogy a két színész kitudta - e maxolni a színészi képességét, akkor a válasz egy egyértelmű nem, hiszen egész egyszerűen ezt a forgatókönyv nem engedte meg. Joker karaktere olyan mintha az első rész kvázi minden mentes verziója lenne, Harleyt pedig hiába próbálták minél érdekesebbé tenni, a végére mégis csak egy papírmasé figura, aki nélkül egyébként a film egyáltalán nem lenne rosszabb, szóval…megint csak ott tartunk hogy sok hűhó a semmiért, de mivel nem a mi zsebünkből ment ki Gaga gázsija, és sok vizet sem zavar, így a “tökmindegy” kupacra ezt odadobjuk. Ha már forgatókönyv: a film szkriptjének egy részét, Philipsék a forgatási szünetben írták át egy papírszalvétán, ami önmagában nem jelent semmit, hiszen ez az első rész esetében is lehetett hallani hasonlót, de most a szerencse nem állt az alkotók mellett. Egy rendkívül unalmas, következetlen cselekmény sorozatot sikerült egy filmmé összevágni, Hovatovább egy musical mozit tettek le az asztalra. Ez az a pont, ahol valószínűleg mindenki a fejét veri a laptop képernyőjének, de igen; ez valóban egy musical, de abból határozottan a rosszabb fajta. Azoknak volt igazuk, akik már az első hírek alatt megjegyezték hogy a Jokerhez nem illik a musical műfaj, sőt lehet csak mi voltunk naívak hogy ez izgalmasan hangzik, de tény ami tény; nem illik hozzá. Amikor a nézőt valamilyen szinten elkapná a film atmoszférája, egy tökön rúgással ér fel, mikor csilivili jelmezben Arthur fejében táncikálnak és énekelgetnek a reflektorfényben. Emellett pedig indokolatlanul rengeteg zene van benne, amiket már a premier előtt lehetett hallgatni Lady Gaga új albumán de egyetlen olyan zene nincs rajta ami fülbe mászna vagy megragadnia. A vége felé ezzel annyira túlzásba estek, hogy az embert már egyenesen felhúzza a sok dalolászás mikor egy amúgy sem erős filmet néz, várnà hogy legalább a vége beinduljon, és még mindig csak énekelgetnek. Hát komolyan az X faktorban nem énekelnek annyit 3 adás alatt mint ebben a 140 percben, szóval az erre érzékenyek kössék fel a gatyát.

Ha a forgatókönyv nem működik, ha a karakterek nem erősek, de még a műfaja is rontja az amúgy sem erős összképet, azért sokat dobott volna a mozin néhány olyan erőteljes jelenet, mint amiket példa okán az első film végén láthattunk, mellé pont olyan könyörtelen társadalomkritikát, amiről azért lehetne heves beszélgetéseket folytatni egy kocsma asztalon pár korsó sör társaságában. 

Előszöris: A Joker 2 legerőteljesebb jelenete egy képzelgés a bíróságon, mikor táncra perdül és elkezdi írtani a népet. Remek koreográfia, nagyon jó zene, véres, sokkoló képkockák, merész stílusban. Nagyon jól össze volt rakva az egész, imádtuk mind a másfél percet amíg ez tartott. A társadalomkritikai rész pedig annyiban kimerül, hogy 140 percen keresztül próbálják egy ártatlan kisfiúnak beállítani Jokert, és bár a szegénységből és nyomorúságból kitőrni vágyó tüntetők mellette vannak, épeszű emberek is próbálják megmenteni Arthurt, és felmentést adni a tetteinek. Gyakorlatilag az összes szabálynak ellent mondott a film amit az első felállított, és közel sem sikerült kigyomlálni azt a tápanyagban gazdag talajt, amiből az alkotók dolgozhattak az első film után.

A Joker 2-t egyébként nem kell túl ragozni: Egy fálháborítóan gyáva film, aminek nincsen története, cselekménye során is csupán az első rész történéseiből táplálkozik, és Joker nem hogy megszületik, mint Gotham retteget bohóca, hanem megszűnik létezni, mint Joker. Hatalmas pofont ad a mozi azoknak, akik azt várják hogy most már látni fogjuk megszületni Jokert, de azoknak is akik szerették az első részt, és bíztak a bizarr koncepció ellenére is a filmben nagyobbat fognak esni mint idén bármikor moziban. Annak ellenére hogy az első rész legnagyobb hibája egyértelműen abban rejlik, hogy a film kissé befejezetlennek hat, sokkal inkább megbocsátottuk volna a rendezőnek, ha egyetlen önálló filmként hagyja meg a történetét, mintsem hogy ebben a formában folytatást kreáljon neki. A Joker második részét lehetne persze hosszan elemezgetni, és keresni benne azokat a művészi koncepciókat, amik valójában nincsenek benne. Az alkotók víziója ugyanis szimplán megúszós, gyáva és összefüggéstelen, aminek egymást követő jelenetei nem állnak össze egy egész mozifilmmé.

Összességében a Joker 2 az év csalódása. Egy majdnem tökéletes emberi dráma olyasfajta alibi folytatása, amiben gyakorlatilag semmi eredetiség nincsen, ráadásul azzal, hogy mindvégig az első rész cselekményét idézik, és beszélik ki, nem csupán azért kínos mert podcast jellege van az egésznek, de kínosan piedesztálra emeli az első filmet, amivel mintha azt üzenné hogy eszük ágában sincs folytatni az első mozit, csupán egy ilyen spin-off szerű utohatás részre képesek.

DCFilmek 2024Harley QuinnJoaquin PhoenixJokerJoker: Kétszemélyes tébolyLady GagaTod Philips

Képek forrása: Warner Bros.

Még nem érkezett hozzászólás.