Hol hibázott Az akolitus (The Acolyte) c. sorozat?

Mi az, amin még bőven van hová fejlődnie a The Acolytenak?

---

Megannyi cikk készült már Az akolitusról a weboldalunkon, ezúttal megint ezzel büntetlek vagy éppen jutalmazlak benneteket. Nehéz eldönteni, ugyanis ez talán a legmegosztóbb Star Wars tartalom, amit valaha is kiadtak. A cikkben részletezni szeretném, hogy mi volt a gondom ezzel a szériával és azt is, hogy miként javíthattak volna ezeken az aspektusokon. Nem is szaporítom tovább a szót, vágjunk is bele! Ugyanezt videós formátumban is megtekinthetitek az alábbi lejátszóra kattintva:

Jó alap, rossz megvalósítás

Leslie Headland alapötlete egyáltalán nem volt rossz! Koncepciós szinten a The Acolyte az egyik legkreatívabb Star Wars média is lehetett volna. Fontos a feltételes mód, ugyanis sokszor csúfos vereséget szenvedett a végső termék. A forgatókönyvírók munkája és a színészek játéka ingatagnak bizonyult, mikor rossz, mikor közepes teljesítményt nyújtottak, ha bármikor is megújul egy második évadra a széria, akkor ezen a területen kell leghamarabb változtatniuk a készítőknek.

Mert mi is az alapkoncepció? A Brendok nevű bolygón egy száműzött boszorkánycsoport két lányt teremt meg az Erő segítségével, akik végül diádot alkotnak, két külön testben élnek, mégis teljesen egyek az Erőben. A Jedi Rend éppen a fénykorát éli, legalábbis annak kb. utolsó 100 évét, a Sithek bujkálnak, de még véletlenül sem tétlenkednek. Felbukkan ugyanis egy tanítvány vagy akolitus vagy mi a szösz, akit Qimirnak hívnak és szintúgy Plagueis is, akit lehetetlen egyelőre besorolni, de feltételezhetően ezen a ponton már Sith mester.

Hamis ígéretek

A rendezőnő állítólag a Baljós árnyakat is megszégyenítő párbajokat ígért, mely sajnálatos módon sosem valósult meg. A koreográfia szerintem 10-es skálán a nyolcat simán megérdemli, de ennél többet semmiképp sem, a Jedik sokszor a levegőt csapkodták, a Matrixból merítő bunyók a megnevezett filmbe illettek, a Star Warsba azonban nem férnek bele. A furcsa mozdulatok, komikus rúgások vagy ütések sem tették kiemelkedővé a párharcokat, holott ezek hiányában egyetlen panasszal se tudnék élni.

Azt is hangoztatták, hogy ez egy ízig-vérig Star Wars krimi lesz, ezt a gondolatot hamar elengedték, talán az első két rész, ami tartalmazott nyomozós szekvenciákat, de kriminek egyáltalán nem nevezném Az akolitust. Általában invesztigáció nélkül került megmagyarázásra a legtöbb kérdés. A korszak neve a Köztársaság Fénykora – amit imádok, a legtöbb könyvet olvastam, a képregényekből is párat – így a galaktikus közigazgatási szerv és a Jedi Rend is egy magasabb szintet képvisel – képviselhetne pontosabban fogalmazva. Az Erőhasználók pozitív csoportja igencsak esetlennek tűnik. Ha néha tündökölnek, az is a semmiből jövő, előre meg nem magyarázott kitörések és hirtelen megvilágosodások révén történik, így Jecki egyik pillanatról a másikra vált a legképzettebb mestereket és a tömeggyilkos Sithet is megszégyenítő harcossá.

Karakteridegenség

Mae és Osha karaktere részről-részre hazudtolta meg korábbi önmagát, egyfolytában csapongtak, a szavaikkal és a tetteikkel is ellent mondtak az addig megismert motivációiknak. Mae úgy döntött, hogy ő bizony Sith lesz, utána mégsem szeretett volna az lenni, végül mégiscsak elmenekült Soltól, hogy utána csak feladja a harcot és önmagát. Kb. ugyanez igaz Oshára is, csak fordított sorrendben. A rendező és az írók sem tudtak mit kezdeni a karakterekkel, szerintem kár volt őket a középpontba állítani s bár Amandla Stenberg egy gyönyörű hölgy – legalábbis élőben, a sorozatbeli frizurájával vallatni lehet – de a színésznő képtelen két, egymástól teljesen különböző személyiséget képernyőre vinni.

Sol az egész évadban titkolózott, mindig akkor vágták el a jelenetet, amikor éppen vallani készült, a végére már őszintén nem is érdekelt mit akar közölni, annyiszor készítettek rá minket a szezon során és lomboztak le rögtön ezután, hogy egyetlen múltbeli vagy jelenlegi tette sem lepett meg és úgy nagyon nem is érdekelt. Dzsongzse próbált jól játszani, de a színészi skáláját képtelen volt bemutatni, mintha burgonya nélkül tették volna oda krumplilevest főzni, értékelhetetlen forgatókönyvből próbált kihozni annyit, amennyit lehetett.

A zene és a látványvilág botladozása

A CGI néhol szépre sikeredett, de szinte sose gyönyörűre vagy emlékezetesre, a befektetett 180 millió dollár indokolatlanul és céltalanul elégetett pénz a Disney részéről. A sithek bosszúja pl. 113 millió dollárból készült, inflációval kb. 182 millió felelne meg ma, s bár nem a legszebb Star Wars film, ott minden egyes elköltött zöldhasú felhasználása meglátszik. A The Acolyteban sokszor láttuk a műanyagkardokat átütni az odaszerkesztett fénycsóva alá, lehet én látok rosszul, öregszem és a szemem se a régi. Azt is megjegyzem, hogy az Ahsoka 100 misibe került, A mandalóri évadonként nagyjából 100-120 millió dolcsis költségvetéssel bírt, ezt az információt mindenki raktározza el magában és hasonlítsa össze a két említett szériát Az akolitussal.

A zene egyszerűen hiányzott. Ha volt, akkor is csak egy-két foszlány a régi remekművekből, de a szériához készített aláfestések felejthetőnek és szinten alulinak bizonyultak. A smink az valóságos csoda ebben a szériában, bár azért az 1600-as évekbeli önmagukat sminkelő nemes férfiakat szintjét meghaladhatták volna, sajnos ez sem igen jött össze az alkotóknak. Azt viszont végképp nem értem, hogy a jelmezek hogyan tudtak egyszerre giccsesnek, de mégis olcsónak hatni?

Olcsó megoldások

Nem tértem ki arra, hogy kisebb változtatásokkal kétszer adták le egyazon részt, ezzel a mi és a készítők idejét is rabolva. Nem ecseteltem, hogy nagyjából aláásták a Jediket, akik sosem voltak angyalok, de itt még a szokásosnál is karakteridegenebbül viselkedtek, simliskedtek, ügyeket tusoltak el, önző módon cselekedtek, sokszor az Erőt sem használták. Szellemileg és fizikailag is gyöngébbek voltak a későbbi Jediknél, ami talán nagynehezen megmagyarázható azzal, hogy ezek itt hópehely Jedik, nemigen kerültek szembe konfliktussal, az acélnak is kemény ütések kellenek ahhoz, hogy megedződjön.

Rendelkezett erős jelenetekkel és aspektusokkal a sorozat. A harcok nem értek fel az előzménytrilógiához, de látványosan és logikusan kerültek megvalósításra. Az alapötlet kiemelkedő is lehetne, de sajnos a megvalósítás olcsó és hanyag. Több kreatív embert is Leslie mellé kellett volna állítaniuk, hogy felügyeljék a munkáját, mert a hölgy megannyi ötlettel rendelkezett, de ezeket ömlesztve öntötte a nyakunkba, anélkül, hogy bővebben kifejtené az adott ötleteket.

A diverzitás csak földi és nem Star Wars léptékben került bemutatásra. Idegen fajból talán az eddigi legkevesebbet kaptuk, leginkább embereket láttunk a képernyőn és abból is ritkán fehérbőrűt. Ezzel nem is lenne gond, de furcsa, hogy a brutális méretű és rengeteg lakott bolygóval rendelkező messzi-messzi galaxisban leginkább színesbőrű emberek laknak.

Egy másik gond, hogy erőltették az olyan karakterek szerepeltetését, akiknek nemigen volt hasznuk a sztoriban. Mit keresett pl. Ki-Adi-Mundi a szériában? Mit tett hozzá a nagy egészhez a cerean Jedi Acolyteban való részvétele? Leginkább csak vitát generált és még az addiginál is jobban megosztotta a közönséget, rengetegen borultak ki csúcsfej miatt és félig-meddig jogosan. Yoda mit keresett az utolsó jelenetben? Vernestra közölni akar vele valamit, de mit is pontosan?

Ez is ilyen nesze semmi, fogd meg jól, mintha utólag vágták volna bele Yodát az utolsó epizódba, mert hallották, hogy mindenki Yodára vágyik. Vágyunk rá, de nem egy jelentőségtelen másodperc erejéig. Természetesen, ha lesz második évad, akkor elment egy cliffhangernek, de nehezen hiszem, hogy számíthatunk kövi szezonra, szerény véleményem szerint jó eséllyel is nullára jön ki Az akolitus, s nem az utálat, hanem a racionalitás beszél belőlem. Mert én hellyel-közzel élveztem ezt a kalandot, csak bosszús vagyok a kihasználatlan ötletek tömkelege miatt és az ígéretek be nem teljesedése nyomán.

2024Az akolitusDisneyJediLucasfilmQimirSci-fiSithSorozatokStar WarsThe Acolyte

Képek forrása: Lucasfilm

Még nem érkezett hozzászólás.