Hogwarts Legacy – Egy varázslatosan hiánypótló alkotás

Lássuk hogyan sikerült a Harry Potter nélküli Harry Potter játék!

---

Lassan egy év telt el a Warner Bros. által kiadott és az Avalanche Software által fejlesztett Hogwarts Legacy megjelenése óta. A játék hihetetlenül teljesített, a megjelenés utáni első két hétben 12 millió példányt értékesítettek belőle és ez nem kevesebb, mint 850 millió dollárt hozott a Warner Bros. konyhájára. Ez azóta már meghaladta az 1,3 milliárdos bevételt és elnyerte úgy a fogyasztók, mint a kritikusok tetszését, köszönhetően a lélegzetelállító világépítésnek, a Dunát is elrekesztő tartalomnak és a változatos harcrendszernek. Azonban a Hogwarts Legacy közel sem tökéletes alkotás és alább bátorkodom ecsetelni a játék összes hiányosságát.

Középszerű történet

A Hogwarts Legacy történetét csak a körítés tudja kiegyensúlyozni, mert siralmasan középszerű, sok helyen olybá tűnik, hogy AI-val írták. A játék 1890-ben, tehát pontosan egy évszázaddal a Harry Potter eseményei előtt játszódik és két évvel azelőtt, hogy Albus Dumbledore elkezdi a Roxfortos pályafutását. Így a készítők frappáns módon kivitelezték, hogy a varázsvilág egyszerre legyen jól ismert és mégis újrafelfedezhető, Phineas Nigellus Blacken kívül egyetlen-egy karaktert sem azonosíthatunk be a hét Harry Potter könyvből.

A sztori nagyjából annyi, hogy a Ranrok nevű kobold, Victor Rookwooddal szövetkezve az ősi mágia után kutat, mely történetesen a Roxfort alatt található. Főhősünkkel – aki ötödévesen kezdi meg tanulmányait - az a dolgunk, hogy klisés és egysíkú ellenfeleink világrengető és végtelenül gonosz terveit egyszer s mindenkorra megfékezzük. Ennyi. Végül is ennyiben merül ki a fő történetszál és ezzel talán túlságosan is részletekbe menően fogalmaztam.

A mellékküldetések közül kizárólag a Mardekáros-szál, pontosabban a Sebastian Sallow-val közös kalandunk az, amit valószínűleg hozzáértő írók vetettek papírra, érdekfeszítőre sikeredett, meglátásom szerint jobban kibontva és részletezve inkább ezt kellett volna fő sztorinak megtenni a koboldos miazmár helyett. Nem elég, hogy gyenge a forgatókönyv, de emellett még mézesmázosra is sikeredett. Igen-igen, a Harry Potter is rendelkezett egy amolyan gyerekes bájjal, de valahogy azt már az első kötetekben is képes volt levetkőzni, a Hogwarts Legacy azonban képtelen erre. A párbeszédek inkább kínosak, mint találóak, a karakterek még a 19. századhoz képest is túlságosan jólneveltek és becsületesek (kivéve persze a csúnya, piszkos rosszfiúkat).

A játékmenet

A játék elején azonnal meg is alkothatjuk a karakterünket és be is sorolhatjuk őt a kedvenc házunkba. Én nemigen pirulok el az olyan történet orientált játékoktól, ahol arctalan és névtelen a főszereplő, jobban fogalmazva mi kell nevet és arcot kreáljunk neki. Az előre megírt karakterek az esetek többségében sokkal nívósabbak (Kratos, Aloy, Jin Sakai, Leon Kennedy, stb.), mint az általunk létrehozott protagonisták és ez a Hogwarts Legacyn is bőven megmutatkozik.

Monumentális a bejárható terület, a játék nem kizárólag a Roxfortra, de annak közeli környékére, sőt mi több, távoli pontokra is fókuszál és a hatalmas térkép bődületes mennyiségű tartalmat rejt magában. Ha nekifognék felsorolni azt rengeteg easter egget, amivel a játék örvendeztetett, akkor talán holnapig sem fejezném be a mondókámat, mert a világ ténylegesen ÉL. Az öntözőkanna a gazdája nélkül is permetezi a virágokat, a madárijesztő már-már emberi, a balta önerőből aprítja a fát, a különböző növények pedig énekelnek, ha rájuk taposol.

A játék egy idő után azonban repetitívvé válik. Példának okáért a Merlin-próbák először változatosnak és ötletesnek hatnak, de régiónként ugyanazt a hat puzzle-t kell végrehajtanunk, ami nem is lenne gond, de összesen 95 ilyen trial vár minket, megannyi Demiguise szoborral és Hop Lánggal karöltve. Ezt azonban nem rónám fel a játéknak, szinte az összes modern, nyíltvilágú játék tele van felesleges és üres tartalommal, de ezeket legalább könnyen és gyorsan bejárhatjuk, köszönhetően a seprűnek, a hipogriffnek és egy idő után a gyorsutazásnak egyaránt.

Amivel maradéktalanul elégedett vagyok, az a harcrendszer. A játákban ugyan vannak növények és különböző bájitalok, de nem ez képezi a harcrendszer alapját. A Hogwarts Legacyban ugyanis nem kevesebb, mint 34 varázslatot oldhatunk fel és ezek többségével az ellent is büntethetjük. A játék végére olyan szintű arzenállal rendelkezünk, hogy akár a jó pár évtizeddel később mumuskodó Voldemorttal is felvehetnénk a versenyt és nem kizárólag tiszta módszerekkel, ugyanis hozzájuthatunk a három Főbenjáró átokhoz is! Kicsit hiányoltam a víz alapú varázslatokat, a Talantallegrát vagy éppen a gyógyító igéket, de talán az Avalanche direkt módon hagyta ki ezeket, hogy maradjon puskapor az esetleges folytatásra is. De kimaradt ugye a kviddicsezés is. Az Azkaban. Az Abszol út. A Minisztérium. Na jó, talán túl sokat akarok, reméljük azért terveznek egy második résszel, a bevételek alapján ez tűnne logikusnak.

A zene és a látványvilág

A zene nagyjából tükrözi a sztori minőségét, nem botrányos, de sosem lesz kiemelkedő, az alkotók saját bevallása szerint törekedtek arra, hogy John Williams ismert szólamaiba újabb színt vigyenek. Szerény véleményem szerint hanyagolhatták volna az egyéni vállalkozást, a mester munkájába kár belerondítani (zárójelben megjegyezném, hogy ez túl sok jót a Star Wars házatáján sem okozott).

Na de a látványvilág! Merlin szakállára! Ma már szinte az összes játék megállja a helyét grafikailag, de a Hogwarts Legacy olyan mértékben gyönyörű, hogy ezzel évekre beírta magát a nagyok közé. Olyan mesterművekkel veszi fel a versenyt, mint a Horizon széria darabjai, az újvonalas God of War játékok vagy éppen a Ghost of Tsushima és nagyjából olyan színvilággal nyújt vizuális orgazmust, mint az Elden Ring.

De nem csupán ebben rejlik a szépsége. Bár némely része a játéknak repetitív, ez még véletlenül sem mondható el a világról, lerí róla a designerek gondos munkája. A Roxfort sosem volt ennyire részletes, egyenesen a könyvekből bukkan elő, az alkotók elvégezték a házifeladatot és látszólag nem a filmekre, de a regényekre alapoztak. A lépcsők, a festmények, a lovagi páncélok egyaránt mozognak, a Nagyterem plafonja pedig illeszkedik az adott naphoz vagy eseményhez. A Szükség Szobáját kedvünkre díszithetjük, tényleg kielégíti a szükségleteinket, ugyanis szó szerint átvarázsolhatjuk az egész arculatát.

A Roxforton kívüli világépítésnél sem lustálkodtak a készítők. Klönböző építészeti stílusokat fedezhetünk fel, a tájak változatosak és úgy napszakok, mint az évszakok váltakoznak. Személy szerint nagyon örülök annak, hogy a játék nem operál harsány színekkel, így jóval realisztikusabb a design.

Zárásképp hozzátenném, hogy nemigen futottam bele bugokba, 11 hónappal a megjelenés után furcsa is lenne. Néha azért beragadtam a sziklákba, eltolódtak a textúrák vagy várakozni kellett néhány másodpercet a kétszárnyú ajtók előtt – de ezutóbbi legyen az ember legnagyobb gondja, hogy néznie kell három szekundumon keresztül egy gyönyörűen kivitelezett elemet.

Avalanche SoftwareHarry PotterHogwarts LegacyJátékPS5Playstation 5RoxfortWarner Bros.

Képek forrása: Warner Bros.

Még nem érkezett hozzászólás.