Visszatekintő: Primal 1. évad

Sokkal több, mint véres kaszabolás. Ilyen volt a Primal első szezonja!

2024. 05. 20. 21:15

Megosztás

Hirdetés

Genndy Tartakovsky Emmy-díjas rendezőt valószínűleg senkinek sem kell bemutatni, aki főként az animációs sorozatok révén vállt ismerté. Olyan klasszikusok köthetőek a nevéhez, mint a Dexter laboratóriuma, a Szamuráj Jack vagy a Star Wars: Klónok háborúja 2003-as változata. Az orosz-amerikai direktor 2019-ben az őskorba is elkalauzolt minket, méghozzá a Primal - vagy magyarul az Ősember - felnőtteknek szóló rajzfilmszériájában, amely az egyik, ha nem a legjobb alkotása lett - és bizony sokkal több figyelmet érdemelne ez a projekt. A történet főhőse egy barlanglakó az evolúció hajnalán, és egy dinoszaurusz a kihalás szélén. Egy tragédia szorosan összeköti őket az események során, és ebben az erőszakos, ősi világban valószínűtlen kötelékük válik a túlélés egyetlen reményévé.

Azt már az elején nagyon fontos leszögezni, hogy a tudományt jó messzire el kell hajítani a sorozat nézése közben, mert teljesen figyelmen kívül hagyja azt a rendező - és ezt egyébként ő maga is elmondta. Számomra eleinte ez egy furcsa döntés volt Tartakovsky-tól, hogyha ősemberről és az őskorról készít szériát, akkor miért nem hagyatkozik a tudományra, viszont hamar be kellett látnom, hogy ez a legjobb dolog volt, amit tehetett a Primallel. És ennek kapcsán születhetett meg olyan elborult és eszeveszett koncepció, mint az, hogy Spear - a főszereplő ősember - egy dinó hátán kaszabolja le a rá leselkedő lényeket, állatokat.

És bármennyire nevezzük a Primalt egy őrült agymenésnek, ahol szinte minden percben ömlik a vér és folyton ordítanak, mégis megvan a maga komolysága, amely főként a két központban álló karakteren mutatkozik meg. Spear és a Tyrannosaurus rex nem hétköznapi módon találkoztak egymással. Már az első részben bemutatják nekünk eme "összeröffenést", amely az évad egyik legmegrázóbb jeleneteit is magával hozta. Történt ugyanis, hogy Spear családját felfalta egy dinoszaurusz, majd ő elkezdte a saját hadjáratát megindítani ellene, viszont a T-rexnek is ugyanaz az őslény végzett a két kölykével. Tehát ez a szörnyű tragédia kötötte össze a két rendkívül különböző szereplőt egymással és mindezt mi végignéztük, ahogy elhunynak a gyermekek. Ezek a megdöbbentő képsorok pedig elég hamar közölték velünk, hogy nyugodtan élvezhetjük az eszement kaszabolást, viszont néha a lelkünk mélyére fog taposni a sorozat és bármi megtörténhet.

A két főszereplő fantasztikus ívben fejlődik egymás mellett részről-részre. Az elején sokszor civakodnak például azon, hogy kié legyen az elejtett zsákmány, de idővel olyan szoros kötelék alakul ki köztük, hogy életük árán is megvédik a másikat. Az egyik epizódban például kedves T-rex barátunk súlyos sérült szenvedett a barbár majmoktól, viszont Spear megmentette őt. És olyan könnyen meg tudja kedvelni az ember ezt a két figurát, hogy ennél a szekvenciánál már majdnem könnybe lábad a szeme, hogy ne haljon meg a szeretett "kis" dinoszaurusz, és a sorozat pazarul játszik a néző érzelmeivel is, amely itt nagyon is meglátszott.

A Primal első évada összesen 10 részből állt és ezek mindegyike körülbelül 22 percesek voltak. Az epizódokról elmondható az, hogy nagyon változatosra sikeredtek, hiszen mindegyikben más és más eseményt láthattunk. Találkozhattunk a szezon során mamutokkal, amikkel természetesen Spear és a T-rex megküzdöttek; fekete mágiával; boszorkánysággal; vérszomjas dinoszauruszokkal; óriási rovarokkal és kígyókkal, amelyek majdnem megkeserítették az életüket főhőseinknek; érdekes állatokkal, horrorfilmbe illő denevérekkel, ami az egyik legrémisztőbb dolog volt; egy vírussal, amely megfertőzött egy hosszú nyakú dinót és egy eszméletlen feszült üldözés vette kezdetét; és egy szektához hasonlító majom csoporttal, akik valamiféle bájitalt/vért isznak, hogy "Hulk módjára" tudjanak gyilkolni - ezt a főzetet egyébként maga Spear is megkóstolta és mondanom sem kell, hogy mi történt utána.

A változatosság és az egyediség nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ilyen sikeresnek lehessen nevezni a sorozatot, amely azóta egy második évadot is kapott - amit szintén fel fogunk idézni -, ahol az utolsó részben látott nő körül forog a történet, aki az első szót mondja ki a szériában. Igen, egyáltalán nem beszélnek az epizódokban, de ez így van jól. Elég nekünk az ordítások tömkelege. Továbbá a brutalitás és a durván véres pillanatok is a pozitívumok sorát erősítik, de ide tartozik a már jól megszokott Tartakovsky-féle animációs stílus, amelyben készült a Primal - és ez pazarul áll neki.

Egyedüli negatívumként azt lehetne megemlíteni, hogy az utolsó részekhez közeledve talán kissé elfáradt a sorozat, hiszen túl sokszor kerül képbe a varázslat és nem egyszer visszautazunk az időbe, amely nem tud újat mutatni, csak az egyik kis "koboldot" erősíti meg abban, hogy nem jó az, amit tesz. Ezeket az epizódokat sem szabad rossznak nevezni, viszont érződik, hogy egy elfogytak az ötletekkel a végére.