Gárdonyi Géza - Egri csillagok - Beszámoló

Gárdonyi örök emlékművet állított az egri hősöknek

---

"Csak a közepes elme ragaszkodik az élethez. A gyönge elméjű ember azért bátor, mert nem érti a halált. Az erős elméjű ember meg azért bátor, mert érti."

 

Sokkal jobban szégyellem most, hogy kerültem az Egri csillagokat, mint gyerekkoromban. Mindig is szerettem olvasni, de valahogy a kötelező olvasmány kifejezés már önmagában arra buzdítja a fiatalt, hogy lázadjon a rendszer ellen és ne is vegyen tudomást az adott műről. Jópár évvel a középiskola után ismét rádöbbentem: az akkori magyartanárnő okkal javasolta nekünk Gárdonyi Géza legkiemelkedőbb alkotását.

Hol helyezkedik el az Egri csillagok időben?

Cseppet sem túlzás a Bornemissza Gergely élete alternatív cím, Gárdonyi Géza széles körben elismert műve az ostromon kívül leginkább Bornemissza Gergely kalandjaira összpontosít. A történet 1533-ban veszi kezdetét és közel 20 évvel később, 1552-ben ér véget, a magyar történelem egyik legdiadalmasabb győzelmével. A védőkről csak és kizárólag szuperlatívuszokban lehet beszélni, modern becslések szerint is hússzoros túlerővel védték meg Eger várát (2000 magyar a 40000 török ellen). 

A regény 1901-ben jelent meg, de Gárdonyi gondos munkájának köszönhetően jól öregedett: az író igyekezett az 16. századi magyar beszédet feleleveníteni, így már a mű megjelenésekor is régiesnek számított a nyelvezet. Nem vitás, ez egy profi alkotás, a karakterek talán a magyar irodalom legkiemelkedőbb alakjai, akik a tetteiken felül a beszédükkel is példát mutatnak és görbetükröt állítanak a mostani kor fotelharcos patriótái elé.

Műfaji besorolás

Műfaji besorolás alapján ez egy ízig-vérig történelmi regény, részletesen és autentikusan prezentálja az adott kor tetteit és embereit. Gárdonyi több szereplőt is szépen kibont, így Bornemissza Gergely, Dobó István, Mekcsey István, a fiktív Cecei Éva is méltó karakterépítésen megy keresztül, de a mellékszereplők, így Jumurdzsák és Sárközi sem marad elhanyagolatlanul (utóbbi a regény egyik fő humorforrása, gyáva személyisége és a köré épülő helyzetkomikumok révén). Bár a vége felé több a harc, mint a nyugalmas pillanat, az Egri csillagok ettől függetlenül is egy lassú folyású regény, a fent említett ok miatt is.

A regény nem kizárólag történelmi, de ifjúsági is, ugyanis tanító jelleggel bír. Az igazi magyar becsület, a példaértékű hazafiság, a hezitálás nélküli bátorság egyaránt tanulandó erény és példa a fiatalok számára, azonban érdemes kiemelni, hogy ez a mű egy illően véres és komoly regény. Gárdonyi kíméletlenül vizuális leírásai révén a legváltozatosabb halálesetek elevenednek meg az olvasó lelki szemei előtt, ahol a törökökkel párhuzamosan a magyar is szép számmal hullt el.

Nyulak az oroszlánok között

A hősök oldalán gyáva alakokra is felfigyelhetünk. Bár Sárközi, a ragyás cigány pontosan annyira belevaló és hazafias, mint a nyúl, emiatt viszont lehetetlen rá haragudni: ő teljes mértékben önazonos, a simulékony ember archetípusa, aki ahhoz dörgölőzik éppen, akitől ételt, lovat és megváltást kaphat. 

Nem úgy Hegedűs István, akit az olvasó kénytelenül is gyűlöl. De hogyan is lehetne szeretni egy olyan hazaárulót, aki ostrompénzt kér az embereinek, holott a haza megmentésének magasztos gondolata a legnagyobb fizetség a Magyarországot szépen-lassan bekebelező törökkel szemben? Hogyan bocsáthatna meg az olvasó egy olyan alaknak, aki Gergely ellenlábasa és még az ellenséget is beengedné a várba? Hogyan tisztelhet egy magát magyarnak valló olvasó egy olyan szereplőt, aki hazudik a bűnös szándékáról és utána az életéért könyörög?

Számomra Hegedűs István negatívabb karakternek bizonyult az összes töröknél, mert bár úgy az egri védők, mint a haza helyzetét is fenyegették, legalább felemelt fővel és bátran vetették magukat a harcba egy olyan célért, amit ők helyesnek véltek, egy olyan Allahért, aki nagyon hasonlít és mégis különbözik a magyar ember Istenétől.

Dobó és Bornemissza híján ma már tragikus eseményként hivatkoznánk az 1552-es ostromra

Biztosan a többséget bővítem azon véleményemmel, hogy számomra Dobó István testesíti meg az igazi hazafit, a hazájáért acélszívvel és idegekkel harcoló hőst. A várkapitány a könyv második felében kapott nem kisebb szerepet, mint Eger védelmének megszervezését és a török támadás visszaverését mindaddig, amíg a király vagy más támogatók emberei meg nem érkeznek. Időközben természetesen bővül a védők serege is, de így sem közelíti meg a kétezer főt, ami igencsak csekély a hömpölygő és szedett-vedett ellenséges sereggel szemben.

"Dobó levette a süvegét, és térdre ereszkedett. Az égre emelte a szemét.
– Istenem! – mormolta a kezét imádkozásra illesztve. – Te látod a mi kis romladozó várunkat s benne ezt a maroknyi, elszánt népet… A te nagy mindenségedben kicsi semmiség ez a földi világ. Ó, de minekünk ez a mindenségünk! Ha kell a mi életünk, vedd el uram, tőlünk! Hulljunk el, mint a fűszál a kaszás vágása alatt! Csak ez az ország maradjon meg… ez a kis Magyarország…"

A kötet során néha még a sziklaszilárd Dobó és Gergely is kezdi elveszíteni a reményt - természetesen ezt a nézetüket megtartják maguknak - és rengeteg álmatlan éjszakát kell végigszenvedniük. Megannyi pozitív szereplő veszti életét, és ezzel Gárdonyi csak még inkább hithűen ábrázolja a háború borzalmait, mely kíméletlen pusztítást végez úgy a védők, mint a támadók seregében.  

Végül, akárcsak egy modern filmben, az utolsó pillanatokban (ez esetben napokban) fordul a kocka. A hősök példátlan bátorságával, Dobó vaskezű irányításával és Bornemissza Gergely páratlan találmányaival - mint pl. a tűzkerék - sikerült olyannyira elcsüggeszteni végül a támadókat, hogy azok lemondtak a várról és visszavonultak. 

Dobóék legalább annyira hősök, mint az 1848-as és 1956-os forradalom nagyjai

A fentieket áttekintve bátran kijelenthetjük: az Egri csillagok a magyar történelem egyik legnagyobb diadalát örökíti meg, az intenzív csatát leíró oldalak olvastával a modern ember is gyorsan kardot ragadna, hogy segítsen a védőknek, bár valószínűbb, hogy mi magunk is csak annyira lennénk oroszlánszívűek, mint szegény, gyáva Sárközi.

Céltalan lenne a végtelenségig nyújtani ezt a beszámolót, rengeteg irodalmi elemzés található az interneten, mely az én cikkemnél mérföldekkel jobban részletezi a mű témáit, beszél oldalakon keresztül Gárdonyi életéről és mutatja be a karaktereket és azok lelkivilágát. Annyit lezárásképp elmondhatok, hogy a halál komoly hangulathoz képest is egy mérhetetlenül szórakoztató mű: a szokásos magyar humor, a jól elhúzódó ostrom részletes leírása, a karakterábrázolás mind hozzátesz ahhoz, hogy Gárdonyi Géza legékesebb műve örök életű maradjon.

Bornemissza GergelyDobó IstvánEgri csillagokGárdonyi GézaMagyar irodalom

Képek forrása: Egri csillagok

Még nem érkezett hozzászólás.