EZT LÁTNI KELL: Fallout 1. évad kritika

A Fallout-sorozat az egyik, ha nem a legjobb játékadaptáció lett.

2024. 04. 14. 18:58

Megosztás

Hirdetés

Az elmúlt években egyre több videójátékos adaptáció létrejöttének lehettünk szemtanúi, és olyan ikonikus alkotások kerültek élőszereplős, illetve animációs formába a mozikba és a streamingre, mint például a rendkívül szórakoztató Dungeons & Dragons: Betyárbecsület; a Super Mario Bros.: A film; a túl nagyra tartott, de közben közepes szintet képviselő The Last of Us; a fantasztikus Arcane, amely idén újabb évaddal fog bővülni; a váratlant húzó Tetris és a felemás Halo. Továbbá még rengeteg produkció van készületben számos játék alapján, például érkezni fog egy Minecraft- és egy Borderlands-film, de a Horizon Zero Dawn, a God of War és a Ghost of Tsushima is feldolgozásra kerül a hírek szerint. Azonban az egyik legismertebb és legkedveltebb videójáték nem maradhatott ki a jóból, hiszen az Amazon a Bethesda kiválóságát, a Falloutot kívánta bemutatni, amit tökéletesen meg is tett.

A történet egy alternatív jövőben játszódik, ahol az '50-es évektől óriásit fordult a kocka a történelemben. Innentől kezdve az emberek nagy technológiai fejlődést érnek el, de retro köntösben, azonban ez 2077-ben véget ér, mivel kitör a Nagy Háború az egyre jobban megfogyatkozó nyersanyagok révén. A háború során több atombombát is kilőnek és egy nap alatt romba döntik a Földet. A túlélőket az amerikai kormány segítségével épített több száz Menedékben helyezik el, hogy sikeresen átvészeljék a szörnyű időszakot egy biztonságos környezetben. A sorozat ezt követően ugrik egy nagyot az időben, és már 2296-ot írunk, ahol Lucy-t, egy fiatal nőt követünk nyomon, akinek el kell hagynia a Menedéket, és kénytelen megtapasztalni a fenti világ könyörtelen veszélyeit.

A CIKK TOVÁBBI RÉSZE SPOILEREKET TARTALMAZ!

A széria három karaktert állít a főszerepekbe: Lucy-t, a Menedékből érkező lányt; Maximust, a Testvériség egyik fegyvernökét és egy ghoul fejvadászt. Nemcsak az út fantasztikus, amit bejártak és, ahogy összeér a sok szál, hanem maguk a szereplők is kitűnően sikerültek. Az Ella Purnell által megformált Lucy nagyon hamar megkedvelhető figura, aki egy tipikus "menedéki", hiszen rendkívül naiv és bárkinek képes hinni még a cselekmény elején. Ez később változik, ahogy fokozatosan elkezdi megismerni a fenti világot, miután eljött otthonából, hogy megtalálja édesapját. Számos szörnyű dologgal kell szembenézni és eleinte mindig kedvesen és aranyosan viselkedik az őt körülvevő idegen emberekkel, illetve lényekkel, de hamar rá kell jönnie, hogy ez mit sem ér. Azonban Lucy története közel sem ilyen egyszerű, mivel az utolsó részben szembesül azzal, hogy apja ki is valójában...

A MacLean-família központi szerepet tölt be a kerek egész történetben és csodálatosan építették fel a sorozatot, ahogy adagolják nekünk az egyre pikánsabb információkat a különböző rejtélyekkel kapcsolatban. Hankről - Lucy apjáról - a lezáró részben kiderült, hogy több mint 200 éves, mert hibernálva volt. Ezt a kulcsfontosságú pillanatot Moldaver meséli el Lucy-nak, aki egyébként egész végig ellenségként volt beállítva, viszont idővel rá kellett jönnünk, hogy mégsem az, akinek látszik - egyébként Moldaver is hibernált állapotban lehetett, hiszen őt is szemügyre vehettük a múltban játszódó momentumokban.

A sorozatok nagyrészében megfigyelhető az, hogy van egy jelenkori szál, illetve egy korábban játszódó, amely az esetek nagy többségében unalmas és csak töltelékként szolgál, viszont a Fallout esetében teljesen más a helyzet. Nemhogy fantasztikus jelenetekkel kényeztettek minket a múltban, hanem még irgalmatlanul fontos is, hogy megértsük ezt a káoszt, amit MacLane és társai okoztak a világban. Nemcsak Hank, hanem Howard felesége is nyakig benne volt az ügyben - ő egyébként a ghoul fejvadász -, akitől egy olyan mondat hangzott el miközben férje lehallgatta őt Moldaver tanácsára, hogy attól kirázza a nézőt a hideg. Barb száján az jött ki, hogy "dobjuk le mi az atombombát". Teljesen együtt tudtam érezni Howarddal, amikor meghallotta szerelmétől ezt a szörnyű dolgot.

Továbbá az otthon maradt Norm - Lucy testvére - is elkezd nyomozni, hogy mi is állhat a háttérben, mert érzi azt, hogy itt valami nem kóser. Norm eleinte egy eléggé félénk figura, viszont annyira furdalja a kíváncsiság és annyira szeretné megtudni az igazat, hogy elindul és felfedezi a 32-es, illetve a 31-es Menedéket. Utóbbi pedig úgy tűnik, hogy egy ideig a rabjául ejtette, hiszen a Vault-Tec cég egyik fejese egy apró kis masina formájában átvészelte az eseményeket, méghozzá úgy, hogy az agya van csak jelen ebben a szerkezetben, és ő bezárta a kijáratként szolgált ajtót, ezzel együtt pedig Normot is. Ha túl akar élni, akkor bizony apja hibernáló kapszuláját kell használnia, amit aligha szeretne igénybe venni.

A ghoul fejvadász, tehát az egykori színész Howard, szintén egy káprázatos karakter, aki bizony nem ismeri a kegyelem szó jelentését, de ezt teljes mértékben meg lehet érteni, mivel borzasztó dolgokat kellett átélnie. A kinézetét fantasztikusan oldották meg a készítők és Walton Goggins tökéletes színészi játéka nélkül nem valósulhatott volna meg ilyen jól a félelmetes arcú figura. A ghoul kalandja is merőben sok izgalmat hozott magával, ahol brutális kivégzéseknek lehettünk szemtanúi és megmondom őszintén, eléggé meglepett, hogy a sorozat ennyire durva jelenetekkel bír és ilyen szóhasználattal, de enélkül nem működne ilyen nagyszerűen.

Az eddig megemlített szereplők mindegyike kapcsolódott valahogy azokhoz a szörnyű emberekhez, akik szerepet játszottak az atombomba ledobásában. Azonban Maximus, az Acél Testvériség tagja más irányból kötődik az eseményekhez. A szintén pazar figura - aki majdnem a legjobb szerintem - fegyvernökként kezdi meg a kalandokat egy lovagot szolgálva, aki a legendás páncélt viseli. Később egy kis csetepatét követően a páncél már Maximusnál köt ki és elindul megkeresni azt az embert, akit mindenki megakar találni. Ő nem más, mint Wilzig, aki megszökött egy szigorúan fontos helyről és vérdíjat tűztek ki a fejére. Lucy azért szeretné megtalálni, hogy elvigye Moldavernek, aki talán visszaadja neki az elrabolt apját - de nyilván már tudjuk, hogy ez másként alakult -; a ghoul a vérdíj begyűjtése miatt és Maximus pedig a Testvériség megbízatására. Wilzig egy fontos dolgot birtokol és az események során súlyos sérülést szenved, aztán elmondja Lucy-nak, hogy vágja le a fejét és azt vigye tovább magával.

Tehát összességében a történetvezetésről elmondható az, hogy hibátlanul vitték végbe és lenyűgözően kötötték össze ezt a rengeteg karaktert, eseményt és a múltbéli információkat. Viszont vannak még megválaszolatlan kérdések, amelyeket reméljük egy esedékes második évaddal megválaszolnak, és amekkora sikert tudhat magáénak már most a széria, szinte biztos a következő szezon érkezése.

A Fallout világa számos dologtól is nevezhető olyannyira ikonikusnak és gazdagnak. Többek közt az ötvenesévek hangulatát nem egy helyen adja vissza, főleg a tárgyakban és a zenében, amely most is megmutatkozott és egyszerűen lenyűgöző volt azt látni és egyben hallani, hogy milyen dallamokkal fűszerezték meg a szériát és mennyire kreatív "retro kütyüket" láthattunk. Továbbá a másik jellegzetes vonása a posztapokaliptikus franchise-nak, az az élővilág. A játékokban rengeteg élőlényt és változatos tájat láthattunk és eddig az első évad sem panaszkodhat. Szemügyre vehettünk egy mutáns medvét, mutálódott csótányokat és egy Nyelőt, amely okozott kisebb-nagyobb galibát karaktereinknek. Szinte csak szuperlatívuszokban lehet beszélni erről a sorozatról, amely mindenből csillagos ötösre vizsgázott és alig várjuk, hogy újra visszatérjünk az Amazon által adaptált világba.