Csalódás - Sárkányok háza 2. évad 8. rész

Csalódás a finálé, a cikkben pedig részletezésre kerül, hogy miért

---

Rhaenyra és Alicent

Csütörtökön láttam először a Sárkányok háza legújabb epizódját, de szombatig nem vett rá a lélek, hogy beszéljek róla vagy egyáltalán csak gondoljak rá. Az egésznek az oka a Rhanyra és Alicent közötti párbeszéd, melyet percekig némán, feszülten és vörös fejjel néztem. Kínosan éreztem magam végig, szekunder szégyenérzet fogott el a párbeszédet író félnótás miatt. Alicent csak úgy hajókázik a blokád alatt, észrevétlenül, biztonságban és hipergyorsan, mert Orwylle mester megoldotta, de ezzel van a legkevesebb baj.

Alicent készakarva, hezitálás nélkül átadná a várost Rhaenyrának! Mi ez a förtelem? Mi ez az inkonzisztencia?! Alicent eddig is árnyéka volt könyvbeli önmagának, de ezúttal szó szerint a lehető legmélyebbre ásták a karakterét. Alicent két évadon keresztül azon volt, hogy szabotálja Rhaenyrát, hogy a saját gyerekeinek követelje a trónt, számító és viszonylag dörzsölt szereplőként tevékenykedett. A karakter azonban most úgy dönt, hogy fogja magát, áthajókázik Rhaenyrához és elárulja a tulajdon fiát? Hogy kinyitja a kapukat? Mi volt az a fiút-fiúért beböfögés Rhaenyrától? Hát nem volt elég fizetség a kicsi Jaehaerys halála?

S jön persze a barátság és a rózsaszín köd szöveg, Alicent meg jól le is spoilerezi, hogy mi fog történni a második évadban: Királyvár elfoglalása, méghozzá három napon belül, bárminemű ellenállás nélkül. Alicent a történtek ellenére is elhívná utazgatni és bujkálni Rhaenyrát, mi akar lenni ez az érzékszerveket büntető, a józan észt mellőző naivitás? A színészi játékkal nincs gond, úgy Emma D’Arcy, mint Olivia Cooke jól játszanak, de csak addig örül a néző, amíg csendben teszik ezt. Amint kinyitják a szájukat, dől belőle a forgatókönyvíró gyalázatos ostobasága, ami miatt szerencsétleneket lehetetlen hibáztatni.

Ha ezek ketten csókolózni és kefélgetni fognak a harmadik szezonban, én ott fogom meghúzni a vonalat. Remélem ez nem egy homoerotikus kapcsolat kibontakozása, mert annak semmi értelme nem lenne. Ahogyan ennek a jelenetnek sem volt, egyszerre alázták meg vele Alicentet a nézők előtt és fedték fel a harmadik szezon egyik legfontosabb momentumát. Gyönyörű munka, csak így tovább!

Az intró

Az intró változott, annyi sárkányt látunk, hogy az ész megáll. A Feketék összes eddigi sárkánya Vermithor, Tengeriköd, Ezüstszárny, Birkatolvaj, Syrax, Vermax, Holdtáncos és Caraxes felvonul Vhagar ellen. Az intró az évad egyik legkevésbé támadható pontja, mestermű, ha egy szóval szeretném kifejezni ezt a csodálatos faliszőnyeget.

Tyland iszapos kalandjai 

Tyland Lannister megérkezett a Triarkátushoz Essosba, a Lohar nevű kapitány pedig Tywinnak nevezi, ami egy bugyuta rajongói kiszolgálás, kiragadja a nézőt az epizódból és kínossá teszi a találkozást. A Tyland nevet ezerféleképpen lehet elrontani és éppen az egyik legismertebb Lannisterre, Tywinra keresztelik át a fickót? A rész során a Lannister fickó és Lohar dagonyáznak egyet, ahol Tyland elnyeri a nő tetszését és bizalmát. Sokakat szórakoztatni fog a köztük lévő jelenetsor, én valahogy gyermetegnek találtam és csalódtam a Triarkátusban, hogy ilyen könnyen adják magukat. De a hajóikkal legalább már megindultak a Keskeny-tengeren, hogy szembenézzenek a blokádot képező ellenséges flottával.

Larys és Aegon

Bár sok dolog kiábrándító hatással bírt rám, a Larys és Aegon közötti párbeszéd ínyemre volt. Aegon nemtetszését fejezi ki testvére kegyetlensége miatt, ugyanis a félszemű felégette Sziklaormot – a könyvben ez nem történt meg soha. Aegon börtönbe vetetné a testvérét, de Larysnak teljesen igaza van, Vhagar lovasa és a sárkány nélkül másodpercek nélkül nyernének a Feketék – mondjuk így is győzedelmeskedni fognak, köszönhetően Alicentnek.

Sunfyre sajnos halott, ez mondjuk engem elszomorít, a széria készítői a jövőbeli események egyik legfontosabbikát húzták át ezzel, a könyvolvasók tudják, hogy miről beszélek. Talán Aegon csa k feltételezi, hogy Sunfyre halott, fene se tudja, azonban egy korábbi videómban is elmondtam, hogy a Targaryeneket ősi vérmágia köti a sárkányaikhoz, így a király valószínűleg megérezte a gyönyörű állat vesztét.

Férfiként nagyon megsajnáltam Aegont, amikor a megégett nemiszervéről beszélt, s nem kizárólag a reprodukciós okok miatt éreztem empátiát a srác iránt. Ha félig-meddig meg is gyógyul és a trónon is marad teszem azt 80 éves koráig, akkor sem biztos, hogy lesz jogos örököse. A lánya és a kisebbik fia még él, de a fiúgyermekek csak úgy koptak a középkori világban… Mondhatni karma volt a hímvessző elvesztése a korábbi erőszak miatt, de talán mégiscsak túl nagy ár a ballépésért.

Sárkánymagvak és lovasok

Míg itt én jártatom a számat, közben Rhaena a teljes Völgyet átnézte, minden kő alá bekukucskált Birkatolvaj keresve és nem kellett csalódnia: megtalálta a csúnyácska sárkányt, mely a könyvben is hasonlóan volt leírva. A színésznő harmatgyengén próbál játszani, mert játéknak ezt erős túlzással sem nevezném, a fenevad azonban hihetetlenül szerethetőnek tűnik, képtelen vagyok megfogalmazni, hogy miért ennyire szimpatikus. Mondjuk azért mutathatták volna közelebbről is, de lehet, hogy a telhetetlenség beszél belőlem.

Jacaerys összeszólalkozik a szintén fattyú Ulffal, aki félig-meddig meg is alázza a gyermeket. Harry erőfitogtatása mesterkéltnek és gyengén előadottnak tűnt, pedig úgy amúgy nincs gond a fiatal színész játékával. Corlys beismeri Rhaenyrának, hogy egyedül csak Rhaenys emléke hajtja őt és a hajóját is az ő nevére kereszteli át. Gyönyörű dolog ez, már-már megható, csak egy későbbi jelenetben éppen azzal a fiával beszél, akinek az anyjával félrelépett, így egy picit veszít a hatásából az emocionálisnak szánt párbeszéd. Az Alyn és Corlys közötti dialógus tetszett, a fiatal férfinak igaza van, egy életen át szenvedett a testvérével egy olyan férfi miatt, akinek éppen erekciója lett és megcsalta az asszonyát.

Ha már félrekúrunk, akkor vállaljuk a felelősséget, főleg úgy, hogy Westeros egyik, ha nem a leggazdagabb embere vagyunk. A könyvekben Corlys azért hanyagolta a gyerekeket, mert Rhaenys pedáns nőként egy kanál vízbe fojtotta volna a férfit, ha kiderül, hogy egy lator. Itt azonban a Sosemvolt Királynő jól kezelte a félrelépést, tehát Corlys egyszerűen egy hanyag és semmirekellő ember.

Daemon 

Térjünk akkor Daemonra… Közel olyan méreg van bennem, mint az Alicent és Rhaenyra párbeszéd nyomán. Hogyan ismertük meg Daemont eddig? Egy olyan férfiként, akinek bár fontos a családja – főleg Viserys és Rhaenyra – de mégis egy impulzív, makacs és öntörvényű ember. Egy olyan férfi, akinek lehetetlen parancsolni, aki csak és kizárólag akkor követ téged, ha ő azt jónak látja a furcsa és torz becsületkódexe alapján. Daemon azonban lát egy teljesen felesleges, oda nem illő, leírhatatlanul hatásvadász jelenetsort, s emiatt dönt úgy, hogy térdet hajt Rhaenyrának és nem árulja el az ügyét, ahogyan azt az ütni való képpel megáldott Ser Alfred javasolja.

Illően mutatták be a Vérhollót, Folyami Brynden valóban látott időn és téren keresztül, Daemon pedig megérintette a Varsafát, így adta magát a dolog, ebbe nehéz belekötnöm. Frappáns volt látni, hogy a madár pont a hollóalakú anyajegy mögül bújik elő, a teljes jelenet szépen lett megkreálva. Csakhogy a többi képkocka régi sebeket tép fel. Látjuk a Másokat, akiket egy este alatt legyőztek Jonék a Deresi csata során, Arya pedig az Éjkirály leszúrásával nem kizárólag a kékbőrű fickót ölte meg, de a sorozatba vetett maradék bizalmunkat is.

Több halott sárkányt is látunk, mely valószínűleg előreutalás az elkövetkezendő évadokra – Meleys, Sunfyre és Arrax is elpusztultak már, így a készítők ezzel nem lőttek le sok poént – s látjuk Daemon halálát is, aki látszólag vízbe fullad. Erről még beszélek később bővebben. Látjuk Daeneryst, aki miatt megintcsak a nyolcadik évadra és a karakter méltatlan lezárására gondolunk. A látomás nagyjából ennyiből áll, meg ugye Rhaenyrát látjuk a trónon. Úgy tűnik, hogy a sorozat kánonja szerint Daenerys a Megjövendölt Herceg, amit nemigen tudok hova tenni, főleg a karakter hozzáállását illetően, utolsó szavaival igazolja, hogy mindent és mindenkit elakar tenni láb alól. Szép kis világmegmentő, mondhatom. Mondjuk az jogos, hogy nincs többé háború, éhínség és szenvedés, ha úgy amúgy emberek sincsenek már. Hagyjuk is…

Daemon karakterét aláásták ezzel az álomsorral. Korábban is említettem, hogy a férfi hihetetlenül önfejű, a saját megérzéseire hallgat és azok szerint cselekszik. Ha Daemon leteszi a voksát Rhaenyra mellett és úgy dönt, hogy Vérbe és Tűzbe is követi őt, azt saját maga miatt tenné, nem egy fanservice álom miatt. Be is nyögi, hogy Közeleg a tél, közeledett persze, 8 évadon keresztül és el is múlt 70 perc alatt. Én is ilyen teleket akarok látni, alacsonyabb lenne a gázszámla. A folyóvidékiek morálja mondjuk nagyon tetszett és tetszett a lerombolt Harrenhali háttér is, de az álomjelenetet kérdés nélkül kihagyhatták volna.

Gwayne, Cole, Aemond, Helaena

Gwayne részéről kissé feleslegesnek tűnt a kifakadás, Alicent zsebkendőjét csak azért szagolgatja Cole, mert azt nyilvánvaló okból adta oda neki az anyakirályné. Az, hogy a háttérben lévő katonák lélegzet visszafojtva, feszülten figyelték a jelenetet, már jobban tetszett. Gwayne lassan leül Cole mellé, hiszen mindketten a hatalmasok játékszerei, egy olyan háborúba keveredtek, ahol nem igazán létezik győztes. Így bár megvetik egymást, nincs más választásuk, mint szövetségben maradniuk.

Bár Aemond kétszer is megkörnyékezte Helaenát, egyszer sem sikerült sárkányra ültetnie a lányt. Azt nehezen értem, hogy Heleana mit keresett a Harrenhali jelenetben, de tudjuk, hogy a lány álmokat lát, lehetséges, hogy összeköttetésben áll a varsafákkal. Helaena gyönyörű az Aemonddal közös jelenetsorban és le is spoierezi a fickónak, hogy mi történik majd vele a harmadik évadban. Ezzel nem is lenne gond, de legalább suttogva vagy képernyőn kívül tette volna meg ezt, mert most már mi is tudjuk, hogy Aemond Istenszem fölött fog meghalni. Ez a Hét Királyság legnagyobb tava, s korábban már többször előrevetítették, hogy Aemond és Daemon bizony össze fognak csapni.

A korábbi álomjelenetből kiderült, hogy Daemon fulladásos halált hal, így nagyjából a szánkba rágták, a két karakter sorsát. De ezt miért kellett? Mit nyertünk vele mi és mit nyertek vele a készítők? Ewan Mitchell játéka kimagasló, ezt nehéz vitatni, született tehetség a srác, az arcával a legösszetettebb és legváltozatosabb érzelmeket is könnyedén bemutatja.

Összegzés

S nagyjából ennyi. Számomra nagy csalódás a lezárás, próbáltak olyan dolgokkal megvenni minket, mint Birkatolvaj öt másodperces tündöklése, Daenerys és a Mások szerepeltetése, Tywin megemlítése és a masírozó Starkok, Lannisterek bemutatása. Láthattuk Tessariont kék és elmosódott alakját, s a börtönben csücsülő Ottot. Az évadról is készült kritika, ami vagy ha vagy holnap kerül ki a weboldalra. 

Daemon TargaryenFantasyGeorge R.R. MartinHouse of the DragonRhaenyraSárkányok házaSárkányok háza 2. évadTargaryenTrónok harcaTűz és Vér

Képek forrása: HBO