Ahsoka 1. évad – Gyönyörű és igazán Star Wars, de közel sem tökéletes

Szemellenzővel tökéletes alkotás az Ahsoka, de túllátva a szépségeken, kissé kukacos az bizonyos alma

2023. 10. 07. 00:00

Ahsoka 1. évad – Gyönyörű és igazán Star Wars, de közel sem tökéletes

Megosztás

Hirdetés

Azt előrebocsátanám, hogy szerintem az utóbbi évek egyik legjobb Star Wars tartalmát kaptuk a Star Wars: Ahsoka képében. Személyes véleményem szerint lemarad az olyan alkotásoktól, mint az Andor vagy a Zsivány Egyes, de nem csak kenterbe veri A mandalórit, a folytatás-trilógiát, a Solo-t vagy a Boba Fett könyvét, hanem az eddigieknél is rosszabb színben tünteti fel az utóbbi műveket. De mi működött és mi nem ebben a szezonban?

A casting közel tökéletes volt

A legkisebb túlzás nélkül állítom, hogy az utóbbi évek egyik legjobb szereplőválasztásait láthattuk az Ahsokában. A Lázadókból megismert karakterek mintha az animációs sorozatból lettek volna átemelve élőszereplősbe és bár eleinte még véletlenül sem voltam lenyűgözve Mary Elizabeth Winstead Herájától, a végére már kezdtem megbékülni vele – amihez bőven hozzáadott a végtelenül perverz vágók és operatőrök garmadája, aki nem restellte legalább annyiszor mutatni hátulról a karaktert, mint elölről.

Eman Esfandi számomra maga Ezra Bridger. Nemcsak a fizimiskájában, de a személyiségében, a mozdulataiban, a mimikájában, de még a döntéseiben is egy az egyben az általunk olyannyira szeretett Jedi padavant keltette életre, a lehető legautentikusabb módon. Ő volt az évad egyik fénypontja, még akkor is, ha csak a történet utolsó egyharmadában láthattuk. Kicsit felemás gondolataim vannak Natasha Liu Bordizzoval kapcsolatosan. Kinézetre tökéletesen illett Sabine Wren szerepére, de valahogy sokkal hisztisebb és önbizalomhiányosabb volt, mint a Lázadókban. Ez még véletlenül sem a színésznő hibája, de Filoni valahogy nem érezte úgy a saját karakterét, Ezra elvesztésénél azért hatványozottan nagyobb tragédiák is érték a szereplőt már, mégse volt soha ennyire elveszett, mint most.

Ezzel valószínűleg bicskát nyitok az összes Star Wars: Ahsoka rajongó zsebében, de én nem láttam kiemelkedőnek Rosario Dawson Ahsokáját, annak ellenére, hogy végtelenül boldog voltam, amikor a fancast megvalósult. A mimikája visszafogott volt, mintha a smink akadályozta volna az arcjátékban, a szövegkönyv nála volt magasan a legfelejthetőbb és egyáltalán nem látszott, hogy szeretné vagy érezné a karaktert. Egyedül csak elvégezte a dolgát és bár nem volt botrányos a játéka, kiemelkedőnek sem mondanám. A fénykardpárbajok többségénél nagyon lomhán mozgott és az évad végére már a koreográfia teljesen meg is fáradt nála, holott a nála jóval nagyobb fizikummal rendelkező Ray Stevenson erőteljesen és kimérten, de mégis dinamikusan mozgott a képernyőn.

S ha már Ray Stevensonnál tartunk, bevallom őszintén, hogy bár először engem is fájdalmasan érintett a halála, de látva az Ahsokában való brillírozását, most már egyszerűen le vagyok taglózva. Túl nagy szerephez nem jutott az évad második felében, de mégis lenyűgöző atmoszférát teremtett a maga karizmatikus és sztoikus jellemével. Ami a kinézetét illeti, nem lesz túl nehéz pótolni, de az általa szó szerint életre keltett Baylan Skoll már sosem lesz ugyanaz nélküle. Magasan az évad legjobb pontja volt, de megkockáztatom, hogy a Disney-éra óta az egyik, ha nem a legjobb Star Wars antagonista, akit bármilyen élőszereplős tartalomban láthattunk. Bár az antagonista szó egy kicsit erős kifejezés, én inkább amolyan antihősnek nevezném.

Shin Hati inkább dögös, mint hasznos, bár azt leszögezem, hogy már most jobb karakter, mint Reva 22 évadnyi Obi-Wan Kenobi sorozat után bármikor is lenne. Ezt teszi úgy, hogy nagyjából 5-10 sora volt a teljes évadban és azok felében is leginkább csak Sabine-t hergelte. Főben járó bűn lenne Huyangot nem megemlíteni, a teljes széria legnagyobb humorforrásának bizonyult és teljesen egyedi színt visz a sorozatba. A személyisége nagyban hasonlít K-2SO-éhoz, aki a személyes kedvencem, de Huyang rendesen megizzasztja a Zsivány Egyesből is ismert droidot az első helyért.

A történet nem volt rossz!

Tudjuk jól, hogy kik beszélnek végletekben, ezért én nem fogok úgy tenni, de bődületesen nagy túlzás azt mondani az Ahsokáról, hogy „tökéletes” vagy azt, hogy „brutálisan jó a sztorija”. Tény és való, hogy az utóbbi évek Star Wars katasztrófáit tekintve a Tanora fókuszáló élőszereplős sorozat hatványozottan jobb a társainál és azt is fontos kiemelni, hogy az évad végén valamivel előrébb vagyunk, mint az elején voltunk.

Ahsoka és Sabine kapcsolata viharosan indult, de az évad végére nagynehezen összemelegedtek és nem csupán rábukkantak Ezrára, de a fiatal férfi vissza is hiperűrugrált Herához. Láttuk az Új Köztársaság inkompetenciáját, amit talán a Vérvonal c. könyv ecsetelt eddig a legjobban. Megismertük Baylan Skollt és Shin Hatit akik nem csupán a megjelenésükben, de a szavaikkal, tetteikkel és karakterükkel is hozzátettek a Star Wars univerzumához. A Noti – tehát a teknőcök – pedig nem érződtek felesleges és haszontalan adalékoknak, mint pl. a porgok, amiket kizárólag a merchandise miatt hoztak létre, a maguk békésen idétlen módján még hasznosak is voltak és Filoni általuk adagolta a nem kirívó cukiságfaktort.

Amivel nagyon nem vagyok megelégedve, az a sorozat főantagonistája, Thrawn. Na nem Lars Mikkelsen játékával van gondom, mert tökéletesen idomul hozzá a főadmirális karaktere, már csak abból is kiindulva, hogy a Lázadók szériában is ő szólaltatta meg a karaktert. Thrawnon azonban bőven meglátszik a kb. 70 év és nem csak a lassú járásából és a folyamatosan görnyedt tartásából következtethetünk erre, hanem a szó szerint begyepesedett észjárásából is. Mármint észnemjárásából, mert konkrétan bohócot csináltak belőle ebben a sorozatban, megfontolatlan döntések egy egész garmadáját láthattuk tőle, nagyon nem sült el jól az, hogy Filoni mindkét oldalt igyekezett életben tartani.

Bár Thrawn a végén valóban meglógott, egyszer sem ölte meg az ellenfeleit, holott az évad során nagyjából háromszor kijelentette, hogy igenis igyekszik őket eltenni láb alól, de valamiért mindig a legnehezebb és a legkevésbé logikus lépéssel próbált leszámolni velük. Nagyjából az jutott erről eszembe, mint amikor a profi sakkjátékos éppen mattot adhatna a legnevesebb verseny döntőjében, de ő úgy dönt, hogy visszaugrik néhány mezőt és mégsem húzza meg a ravaszt. Erre nem lehet kifogást sem találni, sem kreálni, egyszerűen degradálták a Star Wars legendák és kánon könyveinek legnagyobb lángelméjét csak azért, hogy a „jófiúknak” is legyen esélyük ebben az évadban. Szomorú. Az sem világos egyáltalán, hogy Ezra miként lógott meg a Chimaera hangárjából, amikor az egész hajón szigorú ellenőrzés folyt, de az Erő útjai kifürkészhetetlenek, ugyebár.

Attól eltekintve, hogy bár állítólag Zahn is részt vett a sorozatbeli Thrawn megalkotásában, ez sajnos nagyon nem látszott meg a végeredményen, de túltekintve a chiss antagonistán, valamint Rosario furcsa Ahsokáján, azért bőven tartalmazott frenetikusan jó pillanatokat is a sorozat. Visszakaptuk Haydent és vele együtt nem csupán a klónháborús Anakint, de az Erőszellem verzióját is, Rexet is úgy az első, mint a második fázisos sisakjában, Eman pedig a személyes kedvencemmé vált a hősök közül, a lehető legautentikusabban hozta Kanan Jarrus egykori tanítványát, ez utóbbit említették is a sorozat folyamán, ahogy Asajj Ventress-t, Dooku grófot, Grievous tábornokot, Talzin anyát és még a Dathomir bolygót is. A Mortisi istenségek, a Világok Közötti Világ, az Éjnővérek is szintúgy szerepeltetve lettek. Egyszóval látszott, hogy a projekt mögött álló elme ismeri a Star Warsot is, nem csupán a P betűs istent.A képi világ eddig a Star Wars talán legjobbja, a zene pedig jóval jobban működik, mint a legutóbbi médiatartalmakban
Bárhol is állítjuk meg az Ahsoka bármely epizódját, szinte biztos, hogy tökéletes háttérképet kapunk, olyan szinten kiemelkedőnek bizonyult a képi világért felelős szakemberek munkája. Ez nem meglepő, az Andor és A mandalóri is magasra tette a lécet, de ezúttal a páncélokra, a sminkekre (kikéve Heránál) is jóval nagyobb hangsúlyt fektettek. Bár a zene közel sem lesz olyannyira emlékezetes, mint a számozott Star Wars filmekben, de sokkal merészebben használták a régi szólamokat, az újak pedig nem bizonyultak annyira laposnak, mint pl. az Obi-Wan Kenobiban.

Összegzés

Ha eltekintünk attól, hogy a Lázadókhoz hasonlóan itt is folyamatosan meglógnak a jófiúk, Ahsoka hajója pedig a legnagyobb totálkárokat is túléli Huyang segítségével, túlnézünk a kissé lapos antagonistákon (pl. Morgan Elsbeth) és Rosario Dawson furcsa játékán, illetve darabos koreográfiáján, Sabine semmiből jött, de mégis mesteri Erőhasználatán, valamint a millió és egy inkonzisztencián, akkor nehezen, de bevallom, hogy ez a sorozat egy ízig-vérig Star Wars tartalom. Ugyanis a Csillagok háborúja sosem volt híres a koherens történetvezetésről és a következetességről és sok esetben mi nézők élveztük is a kisebb-nagyobb bakikat.

Azért nagyon remélem, hogy a jövőbeli projektekben, pl. az Ahsoka eddig még be nem jelentett második évadában vagy Filoni filmjében azért nagyobb és jobban megírt szerepet kap Thrawn és választ adnak a végeláthatatlanul sok meg nem válaszolt kérdésnek. Mit keres olyan nagy erővel Baylan? Hogyan fognak Ahsokáék kievickélni a Perideáról, ahol látszólag túlságosan is jól érzik magukat a vereséghez képest? Shin öngyilkos rohamra indult vagy szövetkezni akar a banditákkal? De folytathatnám akár a végtelenségig is a lezáratlan szálak listáját, kicsit úgy éreztem, hogy Filoni nem tudta beosztani az időt, el kellett nyújtania a történetet, a pacing emiatt brutálisan rossz lett, ha teszem azt kicsivel jobban felpörgeti az első két részt, akkor talán Ray is többet szerepelt volna a produktumban és bár így is érzelmes és epikus lett a lezárása, mégis hiányérzetem támadt. Azonban a lehetetlenségig szaporítottam a szót és beszélhetnék a végtelenségig is erről az alkotásról, akkor sem boncolgatnám eleget. Annyival szeretném lezárni a túláradó mondandómat, hogy ennél rosszabb Star Wars tartalmat SOSE kapjunk, mert ez már bőven túlmutat az erős közepesnél. Köszönjük Dave Filoni és nyugodj békében Ray Stevenson!