A Ubisoft mentsvára? - Assassin's Creed Shadows teszt

Vajon ez a cím végre segít a cég renoméján?

---

Én magam sem hiszem el, hogy ezt kijelentem, de nagyon is tetszik az Assassin’s Creed Shadows. Mondom ezt úgy, hogy nem voltam nagy rajongója az Odysseynek és az azután következő címeknek, így lehetséges, hogy a japán setting az, ami mérsékeli a bennem szunnyadó fröcsögőt. Yasuke, mint karakter jól működik, a szerepének felnagyítása már kevésbé, Naoe azonban annál inkább tetszik, s bár nem egy forradalmi megfejtés a két protagonista történetszála, mégis szórakoztatóak. De milyen is lett a Shadows? Megéri-e az árát? Mennyivel több vagy éppen kevesebb az elődeinél? A cikkből ez mind kiderül. Köszönöm a Ubisoftnak a lehetőséget, s bár megkaptam ingyen a termékkulcsot, ígérem, hogy még véletlenül sem leszek részrehajló. Ha videóban szeretnétek ezt meglesni, kattintsatok az alábbi linkre:

A sztori

Figyelmeztetlek titeket, kisebb spoilerek fognak következni! Az Assassins Creed Shadows a 16. századi Hadakozó fejedelemségek korába kalauzol el minket, Japán talán legviszontagságosabb és legkaotikusabb időszakába. Mindkét főszereplőnk egy-egy híres történelmi személyhez kapcsolódik. Naoe apja nem más, mint Fujibayashi Nagato, a híres Igai jonin, akit korának egyik legnagyobb nindzsájaként tartottak számon, így az assassin lánynak volt kitől tanulnia. Bár Naoe teljes mértékben kitalált karakter, azért mégis beleillik a képbe, s nem másítja meg a történelem folyását.

Na nem úgy Yasuke. Nem fogom felnagyítani, de bagatellizálni se a fekete szamuráj beleerőltetett mivoltát. A magyar Youtube Wishes Kratosa eköré fogja építeni majd a semmirevaló kritikáját, amit fél óra játék után fog megalapozottnak vélni. Nem Yasuke jelenléte a gond, hanem az, hogy szamurájként próbálják eladni nekünk. Bőven elég lett volna, ha egy olyan mellékszereplőt vagy mondhatni másodlagos főszereplőt kreálnak belőle, mint Mimir az északon játszódó God of Warokban, vagy mint az Uncharted széria Sullyja. Egy olyan karakter, akit bár nem az adott játéksorozat legnagyobb alakja, de mégis majdhogynem annyira szeretjük őt. Lehetett volna egy rónin vagy egy egyszerű harcos.

Természetesen a Ubisoft ezt nem engedhette, a kvótának megfelelve kötelességüknek érezték a már másfél évtizede várt japán felvonásban túlvariálni egy úgy amúgy elhanyagolható történelmi személy fontosságát. Yasuke a valós történelem alapján Oda Nobunagát szolgálta, s ez ugyanígy történik a játékban is, azonban vannak bizonyos gondok a hierarchia bemutatásával. Nobunaga páncélja pl. fele olyan díszes sincs, mint Yasukéé, sőt mi több, csúnyább, mint a még mai napig megtekinthető, valós darab. Továbbmegyek, Yasukén mintha Nobunaga eredeti páncélja lenne, kisebb változtatásokkal. Mi a fene akar ez lenni? A játék egy korai pontján a fekete szamuráj a döntésünk alapján akár a szemébe is hazudhat a nagyúrnak, aki ezt mosolyogva tűri. Egy későbbi jelenet során pedig barátnak szólítja őt, mintha egyenrangú felek lennének. Szerintetek mennyire volt ez élhető a hierarchiára és udvariasságra épített, feudális Japán társadalomban?

De ne vesszünk el a részletekben szerintem, hanem térjünk rá inkább magára a játékra, a sztorit meghagyom nektek, hogy átéljétek ti magatok. Amúgy én nem dobok hátast tőle, közel sem egy Witcher 3 volumenű történet, de nem is annyira gyenge és elfuserált, mint amire számítottam. Természetesen a meghalt szülő és mentor tragédiája itt is bemutatásra kerül, tehát a kötelező Ubisoft elemek továbbra is tiszteletüket teszik, de mégsem rossz a csomagolás, engem igenis lekötött a sztori és imádtam úgy Naoét, mint a bosszúhadjáratát. Yasuke sztorija leginkább arra fókuszál, hogy miképp próbál különcként és kirekesztettként boldogulni egy finoman szólva is fajgyűlölő környezetben.

Játékmenet

Naoéval érdemesebb a lopakodós játékmódot előnyben részesíteni, az ütései érezhetően gyengébben Yasuke brutális csapásainál és gyakran meggyűlhet a bajunk a magasabb szintű ellenfelekkel is. A fekete szamuráj kezében a fegyver sokkal nehezebbnek érződik, s ezt bravúrosan átadta a Dualsense, sokkal kimértebb és súlyosabb mozdulatokkal apríthatjuk az ellenségeink apraját-nagyját. Yasuke harcolhat úgy Hosszú katanával, mint Teppoval, utóbbi egy korabeli japán lőfegyver. Naoe Katanával, Kusarigamával, Tantoval, s egyéb eszközökkel veheti fel a harcot a bosszúszomjas hadjárata során. A legtöbb felszerelést a végtelenségig lehet díszítgetni, s bár engem nemigen tud lenyűgözni az ilyesmi, de biztos sokan halnak ezért az aspektusért.

Naoe eszköztára amúgy sokkal változatosabb, mint Yasukéé. Grapling Hook, Shuriken, Kunai, Bombák, Csengők és egyéb nyalánkságok segítenek minket a játék során. Mindkét karakternél, minden egyes felszerelés fejleszthető, amiért viszonylag barátságos árat kell fizetnünk úgy pénzben, mint nyersanyagban. A felszereléseinken amolyan perkeket is elhelyezhetünk, melyek tovább erősítik a fegyvereinket, bizonyos statokat adnak hozzá, így pl. a Kritikus sebzés esélyét, a területi sebzés mértékét, az adrenalin újratöltődés százalékát, meg ezer másik dolgot felfejleszthetünk általa.

A parkour része tetszett, s bár egy idő után már bosszantott, hogy egyfolytában grapling hookot kell használni a falak, a kastélyok és más, nehezen megközelíthető épület megmászásakor, de mégis realisztikusabban hatott ez, mint az Odysseyben Cassandra és Alexios pókembereskedése. Yasuke értelemszerűen lomhább, lopakodni is nehezebb vele, felülről pedig lehetetlen a fekete szamurájjal bárkit is megölni. A játék első 20 órájában Yasuke még nem rendelkezik a rejtett pengével, talán azután sem fog, így őt inkább egy faltörő kosként, fejjel a falnak típusú harcosként kell elképzelni. S tényleg olyan, mint egy faltörő kos, a kapukat valóban átlehet vele törni. Hogy ez mennyire valós, azt ne tőlem kérdezzétek, de ez legyen a legnagyobb inkonzisztencia egy Éden Alma köré felépített és olykor félisteneket felvonultató franchiseban.

A menü

A Shadowsszal kezdődően a Ubisoft bevezette az úgynevezett Animus Hubot, melyben az Origins óta megjelent címek között tudunk váltogatni és kedv szerint játszani. Kicsit sajnálom, hogy az azelőtti, véleményem szerint jobban sikerült részek nem kerültek még fel a Hub-ba, az igazi Assassin’s Creed játékok számomra mindörökké az Ezio trilógia, a III. rész és a Black Flag maradnak.

A játékon belüli menü 5 alegységre lett felosztva. Az Objectives részre, ahol a különböző küldetéseket találhatjuk meg, a World menüpontra, ahol értelemszerűen a térképet tekinthetjük meg, az Inventoryt és a Masteryt, amit senkinek sem kell megmagyarázni, és a Codexet, ami amolyan tudástárként szolgál.

A térkép

A térkép nagyon-nagy és grafikailag szépen kidolgozott, 9 különböző régiót járhatunk be, melyek mindegyike a Japán szigetország közepén helyezkedik el. Olyan legendás helyszíneket látogathatunk meg, mint Kyoto, Osaka, Kobe, és akár a Takedai és a Fukuchiyamai kastélyokat is megmászhatjuk. A jutalom pedig nem más, mint a környék szinkronizálása, ahogyan azt már a korábbi címeknél is megszokhattuk.

De nem elég szinkronizálni ahhoz, hogy bemérjük a különböző célpontokat, szövetségeseket, küldetéseket, hanem az úgynevezett scoutokat is be kell vetni. Én nagyon szerettem ezt a megoldást, rengeteget könnyített a haladásban, s újra is lehet tölteni őket a játékbeli pénz ellenében.  Apropó célpontok: mint a korábbi játékoknál, úgy itt is vannak maszkos rosszarcok, akiket XP, pénz és tárgyak reményében legyilkolhatunk. Más csoportokat is t  alálhatunk, a Twisted Treet én már teljesen kiiktattam és már most megjött a kedvem, hogy a többieket is sorra vegyem. Egyébként ezúttal nincsen madarunk, s nem is nagyon bánom, hogy így döntött a Ubisoft, az eagle vision azonban mint mindig, most is segítségünkre van, hogy kiszúrjuk a piros színnel megjelölt ellenfeleinket.

Van saját rejtekhelyünk is, amit pimpelgethetünk, fejleszthetünk, felvehetünk különböző megbízásokat, kakuregát, tanulóegységet, kovácsműhelyet tudunk építeni, ez utóbbiban tudjuk a felszereléseinket tudjuk szintezni. A bázis szépítgetését meghagyom nektek, nem szeretem, amikor egy akció-kalandjátékban Simsezni kell.

A nagy térképen való haladás nem nyújt minden esetben zökkenőmentes játékélményt, a testreszabható lovunk gyakran elakad a tereptárgyakban, bizonyos dombok és hegyek pedig lehetetlenné teszik a megtett út levágását. Ezt kár is firtatni, írjuk a realisztikusság margójára. Amibe viszont mindenképp beleállnék és kritizálnám, az a megannyi túlnyújtott visszatekintés. Bár úgy Naoe, mint Yasuke személyén csiszol és jópár különböző kérdést megválaszol a flashbackek áradata, de sokszor már túlontúl hosszúnak érzem az átvezetőket, s ezt mondom úgy, hogy a kedvenc játékaim közé tartozik a God of War, a The Witcher 3, a Horizon széria és még sorolhatnám. A felsorolt címek tekintetében talán elmondható, hogy nem a türelmemmel van elsősorban gond.

Ami viszont szó szerint kihoz a sodromból, az a koponyával megjelölt ellenfelek létezése. Rengeteg helyen, még a fősodor küldetéseinél is bizonyos csoport tagjait el kell tennünk láb alól, akik közül általában az összes szintünkön felüli. Önmagában ezzel nem is lenne gond, de amikor egy 10 fős csapatból 5-en koponyások, ergó egy ütésből megölnek kérdés és késlekedés nélkül, az már egy picit frusztráló tud lenni.

A játékban tudunk akár csónakázni is, s bár ez egy jóval gyorsabb közlekedési módszer az úszásnál, de senki sem emiatt fogja a másikat halálra taposni a többi vásárlót a boltoknál. S a zene miatt se nagyon. Bár olykor frappánsan eltaláltak a feszültséget fokozó szólamokat, máskor pedig rendesen kínosak a settingtől oly nagyon eltérő, ritmusos zenék, amiket főleg a Yasukés jelenetek alatt lehet felfedezni.  A hangeffektek azonban tökéletesen illeszkednek a feudális japán környezethez, a szinkronhangok is tetszenek, én japánul játszom végig az autentikus hatás végett.

A látványvilág és a környezet

A muzsikáért kárpótol minket a látványvilág, amit nagyjából úgy kell elképzelni, mint egy kicsiszolt Valhallát. Bár lehet, hogy az általam bevágott videók nem adják ezt tökéletesen vissza, a renderelés butíthat a képen, de a táj gyönyörű, változatos és részletes. Nem festői, mint a Ghost of Tsushimába, inkább a realisztikusságra törekedtek a fejlesztők. Ahol azonban valóban nagy előrelépést lehet felfedezni, az az arcok animációja és modellje, csak figyeljétek meg a fekete szamuráj részletességét. Pontosan ez az, amit egy AAA játéktól elvár az ember. A mellékszereplőknél már nem ennyire rózsás a helyzet, de legalább nem ismétlődnek az arcok, az összes unikusnak hatott. Nyilván a közönséges katonáktól már ugyanezt nem várhatjuk el.

A harcok pontosan annyira nehezek, amennyire azok kell legyenek, szerintem jól balanszolt része az új felvonásnak. Ritkán élvezem oly’ módon aprítani az ellenfeleket, mint Naoe Kusarigamájával, kicsit Káosz Pengéi érzetet nyújtott. Az ellenfeleket nem éreztem hülyének, nem álltak sorban a pofonért, hanem akár csoportosan is egyszerre rámtámadtak. Tehát izgalmasok a harcok, kivéve akkor, ha a koponyás rohadékokról van szó!

Maga a környezet reszponzív, nem úgy, mint a tavalyi Outlawsban. Az NPC-k megijednek tőlünk, kikerülnek minket, beszélgetnek egymással és különböző tevékenységeket folytatnak. A háziállatokat megsimogathatjuk, s majdhogynem bármelyik lakóépületbe bemehetünk. Bár ezek jószerint pontosan ugyanúgy néznek ki, s ritkán okoznak meglepetést. Egy-egy jezsuita szentképpel azért elvétve találkozhatunk, tudni kell, hogy ebben a korszakban a kereszténység már betört Japánba, s bár később minden erővel próbálták elfojtani azt, a szigetcsoport urai idővel csúfos kudarcot vallottak.

Rengeteg környezeti elemet szétvághatunk a katanánkkal, a kosarakat, kisebb bokrokat, ágakat, ajtókat mindenképp. Meg persze a bambuszokat is. A sárban, hóban egyaránt hagyunk nyomot, de a bokrokról már nem tudjuk leverni a havat. Az évszakok váltakozása nagyon tetszett, s valóban volt értelme az egésznek, csak, hogy egy egyszerű példával éljek: az őszi esők közepette nemigen tudjuk távolról kivenni a célpontokat, s a lépéseink zaját is elnyomják. A hóban való közlekedés nehézkes, körülbelül úgy cammogunk, mint a Red Dead Redemption 2-ben. Az évszakokat mi magunk is megváltoztathatjuk a menüben, bár én ezidáig egyszer sem tettem meg ezt, hagyom a játéknak, hogy a saját medrében folyjék.

Rögtön a játék elején azt is eldönthetjük, hogy az előre meghatározott kánon alapján játszunk vagy meghagyjuk magunknak a feleletválasztás lehetőségét. Én az utóbbi ,mellett döntöttem és az a megérzésem, hogy a legtöbben szintúgy így tesznek majd.

Itt is gyűjthetünk megannyi apróságot, feloldhatunk szentélyeket, gyorsutazási pontokat – ez utóbbi alatt nem a szinkronizáláshoz szükséges magaslatokat értem. Különböző állatokat örökíthetünk meg, feltéve, ha nagyon lassan és halkan közelítjük meg azokat.

De mennyire Assassin’s Creed játék a Shadows? Közel 20 órám van a játékban és egyelőre elmondható, hogy nagyjából semennyire sem az. Naoéval játszva rendelkezünk a rejtett pengével és a lopakodást jobban eltalálták, mint sok korábbi Assassin’s Creednél, de a történet nemigen hozza fel a Testvériséget. Lehet, hogy később máshogy lesz, azonban kötve hiszem. Az Odysseyt és a Valhallát elnézve talán nincs is min csodálkoznunk, a Shadows valamennyivel jobban megérdemli az elnevezést, mint az említett két elődje.

Teljesítménybeli gondokat kizárólag az átvezető képernyőnél és a bázisunknál tapasztaltam, az FPS szám stabil volt, ez egy jól optimalizált játék PS5-ön.

Ubisoft, hogyan tovább?

Az utóbbi időben egyre-másra látom a kommenteket, hogy az emberek a Ubisoft azonnali csődbemenését akarják, fejeket szeretnének hullani látni. Teljes mértékben egyetértek azzal, hogy az ember és a cég bűnhödjön meg szépen a hibáiért. De nem kívánhatjuk a teljes bezárását annak a stúdiónak, aki anno széppé varázsolta a gyerekkorunkat a korai AC játékokkal, a Far Cry szériával, a Prince of Persiákkal és még sorolhatnánk napestig. Én nem szerettem a Valhallát és nem nagyon érdekelt a Far Cry 6. felvonása sem, de azt tudom, hogy rengetegen rajongtak mindkét címért.

A Star Wars Outlaws szépen szólva is botrányos lett, s az, hogy élveztem, az is egyedül a Star Wars csomagolás miatt történhetett meg. A különböző megszólalások, a japánok indirekt vagy direkt megsértése miatt a részvények a béka segge alá zuhantak, a vállalat folyamatosan magyarázkodott és a Shadowsot is kétszer csúsztatták a mostani megjelenésig. De megérdemli emiatt a bezárást? Szerintem nem, az eladások és a kritikai fogadtatások révén így is-úgy is megbűnhődnek. A Shadows szerintem egy 7,5-8 pontos játék lett, egy gyönyörű grafikával, hatalmas bejárható világgal, szerethető főszereplőkkel és közepes sztorival rendelkező alkotás. A teljes áron való vásárlást talán nem ajánlanám, a Ubisoft+ előfizetéssel azonban potom összegért játszhattok a Japánba kalauzoló, legújabb AC címmel.

Ti már megvettétek a játékot? Tervezitek megvenni vagy inkább még vártok vele? Mit szóltok a fekete szamurájhoz, a videóban elhangzottakhoz, a Ubisoft jelenlegi helyzetéhez? A véleményeteket írjátok meg kommentben! Addig is megyek, vár még rám bőven felfedeznivaló és kioldatlan trófea.

 

Ubisoft 2025 AC Assassin's Creed Shadows Japán Játék Playstation 5 Shadows Videojáték Yasuke

Képek forrása: Internet, Ubisoft

Még nem érkezett hozzászólás.