A kék szemű szamuráj – Az idei legjobb animációs-sorozat?

Kevés sorozat készül annyira szívvel-lélekkel, mint A kék szemű szamuráj

---

A Netflixtől nem idegen, hogy népszerű és vitathatatlanul nívós animációs produktumokkal bővíti tárházát, gondoljunk csak a Castlevaniara, az Arcanere vagy éppen a BoJack Horsemanre. Ennek ellenére is a lehető legkisebb elvárással és egyetlen-egy ajánlással fogtam neki az idei év egyik legjobb sorozatának, A kék szemű szamurájnak, ami, ha okozott is csalódást, abból is a legpozitívabbat.

A széria mögött meghúzódó háttér

A sorozat betonerős alapon nyugszik: a grafikáért a korábban Marvel Studios és Warner Bros Animation cégekkel is együttműködő Blue Spirits animációs cég felelt, a forgatókönyvet pedig az a Michael Green írta, akinek nem kisebb műveket köszönhetünk, mint a Logan, a Gyilkosság az Orient Expresszen, Szárnyas fejvadász 2049 és még sorolhatnánk. A sorozat főantagonistájának, Abijah Fowlernek pedig nem más adta a hangját, mint Kenneth Branagh, akit az utóbbi években gyönyörű karriert futott be, többször jelölték is díjazták is úgy színészi, mint rendezői munkásságáért. Láthatóan bőven volt miből építkeznie a szériának és húzott fel egy olyan várat az alapokra, ami mellett nehéz szó nélkül elmenni.

Érdekfeszítő, jól felépített történet

A kék szemű szamuráj a 17. századi Japánba kalauzol el minket, ahol a Mizu névre hallgató protagonista kiközösítésének lehetünk fül- és szemtanúi egy olyan becstelen attribútum miatt, amire az Edo-kori rendszerben nem volt bocsánat: félvér lévén kék szemmel született. A rengeteg múltbéli atrocitás miatt főhősünk bosszúhadjáratot indít és ebből kerekedik ki az első hallásra egyszerűnek tűnő, mégis bonyolult és epizódról-epizódra kibontakozó történet.

Előre figyelmeztetek minden kedves nézőt: ez a sorozat brutálisan vizuális, sokszor gyomorforgató. Láthatunk itt férfi és női nemiszerveket egyaránt, különbözőképpen csonkolt testrészeket, nyílt töréseket, egyszóval mindent, amivel evés közben nem szívesen szemezget az ember. De nem csak emiatt realisztikus a széria: a gyengébbik nem elnyomása és sanyarú társadalmi helyzete is terítékre kerül, a középkorban élő japán nő áldozatnak számított úgy a pórnép között, mint egy főúr lányaként.

Először számomra hihetetlennek tűnt az, hogy Mizu sokszoros túlerővel szemben is tartotta a frontot, de jobban átgondolva realizálhatjuk, hogy több olyan esetről is tudunk, amikor a harcosok sokszoros túlerővel szemben is derekasan helyt álltak. Az előbbiek fényében és Mizu bosszúval fűtött mentalitásából kiindulva már nem is tűnik annyira irreálisnak egy-egy jelenet. Hozzátenném továbbá azt is, hogy a szereplők igenis sérülnék és idő kell nekik a felépülésre, ez pedig egy olyan luxus, amit a legtöbb forgatókönyvíró valamiért ritkán alkalmaz. Egyetlen-egy negatívum, amit mégis kiemelnék az a finálé, amitől én személy szerint nem dobtam hátast, de ez inkább a szubjektív ízlésemből kiindulva okozott problémát, kellőképpen kielégítően hatott az is.

Gondosan megírt karakterek

Bár A kék szemű szamurájban egyaránt találunk pozitív és negatív karaktereket, de a legtöbb szereplő leginkább emberi. A főszereplő, Mizu, nemegyszer megkérdőjelezhető döntéseket hoz és feleslegesen olt ki emberéleteket, utólag azonban savként marja a bűntudat, így egy példaértékű jellemfejlődésen megy keresztül és vele egyetemben szinte az összes többi fontosabb karakter is. Amennyire frusztrált Taigen az elején, annyira megkedveltem őt az évad végére, a lázadó Akemi pedig szintúgy lenyűgöző úton ment végig, a széria egyik legerősebb és legkitartóbb személyévé nőte ki magát. Ringo és Seki vitték a tipikus jófiú szerepet, róluk keveset tudnék mondani, nem úgy a Ming-Na Wen által megszólaltatott igencsak dörzsölt Madame Kajiról, aki messzemenően a legfontosabb és legérdekesebb mellékszereplőként írta be magát A kék szemű szamuráj történelmébe.

Ötletes megoldások

A sorozatot fel lehet fogni egy amolyan esélyegyenlőségi propagandaként is: a nagy egészet nézve a nők továbbra is elnyomottak, de Madame Kaji és Akemi is kivívta a magának járó tiszteletet. Ringo kezek nélkül született, mégis szakácsként, majd szamurájként keresi a helyét a világban. Eiji, Mizu mentora egy vak kovács, aki a hiányossága ellenére is kitartóan dolgozik.

Az évad egyik csúcspontja az a jelenetsor volt, amikor a pszichedelikus szertől bedrogozott szereplő perspektíváján keresztül mutatták be az adott eseményeket. Ez oda vezetett, hogy kibontakozott előttünk egy démoni harc anélkül, hogy a készítők bárminemű természetfeletti elemet felhasználtak volna.

Összegzés

Maradéktalanul elégedett vagyok A kék szemű szamurájjal. A történet lassan építkezett, de lebilincselőnek bizonyult minden másodperce. Színes karaktereket kaptunk, leszámítva talán Fowlert, aki ízig-vérig rosszfiúként tartotta sakkban protagonistáinkat. Őszintén örültem, hogy ezúttal a készítő nem erőltette az antagonista humanizálását, a legkedvesebb jelzővel élve is egy senkiházi volt. Az egészet megfűszerezte a kitűnő animáció, ami autentikusan ábrázolta az Edo-kori Japánt, azon belül is a Sakokut. Az évad mocskosul realisztikusnak és realisztikusan mocskosnak bizonyult, az alkotók nem rejtettek véka alá semmi, s tették ezt úgy, hogy az nem hatott erőltetettnek. Mindenkinek tiszta szívvel ajánlom ezt a gyönyörűen megírt bosszúhadjáratot, ugyanis A kék szemű szamuráj egy olyan széria amire nem csak érdemes, de időt kell fordítani.

Értékelés: 9,5/10

A kék szemű szamurájAnimációs sorozatKenneth BranaghMichael GreenMing-Na WenNetflix

Képek forrása: Netflix

Még nem érkezett hozzászólás.